Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Kőhegyi Mihály: Adatok Homokmégy egészségügyének történetéhez

László Gyula és Lipták Pál közös munkájának összegezését azért idéztük hosszabban, mert ezek az eredmények és megállapítások a község későbbi demográfiájának szempontjából sem közömbösek. A honfoglalástól a mohácsi vészig Feltűnő jelenség, hogy a Dunapataj-Kecel vonaltól délre és a Kecel — Báthmonostor vonaltól nyugatra egészen a Dunáig terjedő területen egyetlen honfoglaláskori temető került elő a már annyiszor idézett Halom dombján. Pedig e vidék a Megyer törzs szállásterületéhez tartozott és közvetlenül Árpád fia, Solt felügyelete alatt állott. A szállásterület déli védelmét Árpád unokája Fájsz látta el. Már ebből a felsorolásból is világos, hogy vidékünket a honfoglaláskor magyar lakosság szállta meg. 1952-ben több sírt forgattak ki avatatlan kezek, amig a helyszínre szakember érkezett. Az ásatás 7 sír anyagát mentette meg. Két sírban lócsontok voltak. Kengyelek, zabiák, hevedercsatok, tegezek, íjak, nyílcsúcsok, nyitott karika, aranyozott ezüst ruhadíszek és övveretek, ezüst karperec, csiholó és kova képezték a leletanyagot [67], A csontvázak vizsgálata során kitűnt, hogy a honfoglaló magyarságra elsősorban jellemző turanid típus uralkodik, több-kevesebb más europid elem hatásával. Az europid (valószínűleg mediterrán) elem teljes túlsúlya csak egyetlen esetben (4. sír, szegényes melléklettel) állapítható meg [68], Az élet a Halom nevű magaslaton az Árpád-korban tovább folyt. Ezt IV. Bélának 1239-ben kiadott oklevele bizonyítja, melyben a király Chertu-t, aki a királynak bújdosása idején Németországban tett hű szolgálatokat, kiveszi a szekszárdi apátság keze alól és szabad jobbágyai közé iktatja. Az adomány kiterjed Chertu rokonaira (névszerinti Tekeu, Iwanus, Ondus, Ruoz, Kvles, Bechey, Tumpa, Sugou), akik Holmfaluból valók. A település tehát már a tatárjárás előtt fennállott s azt követően is megmaradt [69], 1420-ban már Homokmégy neve is megtalálható az egykori okmányokban. Igaz ugyan, hogy csak Gergely fia Tamás de Hcrr.okmegh nevében szerepel, de ebből kétségtelen, hogy a falu is létezett már [70]. Megerősíti ezt egy ez ideig kezeletlen oklevél, amely el-