Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Kőhegyi Mihály: Adatok Homokmégy egészségügyének történetéhez

az a lényeges, hogy másodiknak a Sár vizét említi. Ismertetésében nem hangsúlyozza, hogy a Duna jobb vagy bal parti Sárvizére gondol, de az eredeti állapotot még jól szemléltető XVIII. századi kéziratos térképeken világosan látszik, hogy a két terület összefüggő mocsárvilágot alkotott. Magda Pál néhány évvel későbben megjelent statisztikájában kapjuk először az Örjeg pontosabb körülhatárolását: ,,De motskolják ezen jeles Vármegyét (ti. Soltot) azon motsarak is, melyek Otsától szakadatlanul nyúlnak dél felé Bajáig, sok ezer hold földet elhúzván az ekétől. Kis Kőrös és Hajós között van az Orjeg nevezetű motsár" [5]. A természettudományi érdeklődésre jellemző Barra István PestPilis és Solt megyét ismertető leírásából vett idézet: ,,A megye déli részének nyogotra fekvő tájéka gazdag mocsarakkal, melyek kivált a Duna kiöntésekor nagy mennyiségű vízzel szaporodván, az égalyat változtatják. Nagyobb része a Sárköz fekvő helyének agyagföldből áll, mely a vizet a föld belsejébe beszívódni, beszűrődni vagy teljességgel nem vagy csak igen lassan engedi; úgy hogy az itt fekvő vizes földszakok, a víztől csak több száraz esztendők után szabadulnak meg. Ezen vizes állapot állandó tavaknak, ingovány oknak, mocsaraknak, pócsványoknak ád eredetet" [0]. A Sárrétről, amelyet régebben Őrjegnek, illetve Kolumtónak is neveztek, összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az Akasztótól (Pest megye) kiinduló és déli, majd délnyugati irányba húzódó Sárrét földrajzilag jól körülhatárolható terület. Ez az összefüggő lápvölgy kerek 100 kilométer hosszú, de csak 20 kilométer széles turjános vidék. Javarésze külön megye volt Solt néven. Közepe 1 km széles és 47 km hosszú tőzegtelep, mely Dunapataj, Kecel, Kalocsa, Császártöltés, Hajós, Nádudvar, Sükösd, Csanád és Bajaszentistván határában terül el [7]. Az alluviális korszakban, ártéri üledékből kialakult, középkötött talaj jó termelési lehetőségeket nyújt aránylag mély rétegű, ásványi anyagokban meglehetősen gazdag [8]. Faunáját csak újabban kezdik feldolgozni [9]. A környék régi vízrajzi állapotának az elképzelésében nagy segítségünkre vannak az egykori térképek. A Mikoviny Sámuel [10] által 1735—50 között készített térképen világosan lehet látni a török elől a mocsaras területre menekült magyar falvak egész sorát, amelyek Kalocsától délre Bajáig húzódnak s egy-egy, vizek és tavak