Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Kőhegyi Mihály: Adatok Homokmégy egészségügyének történetéhez

által körülvett szigeten ülnek sűrű egymásutánban [11]. Denk Ferenc térképe 1779-ből már arról tanúskodik, hogy megkezdődött a falvak visszatelepedése a magasabb területekre, bár még így is több, ma már nem létező község szerepel térképén [12]. Mikoviny egyik tanítványának mappáján jól szemlélhető Solt megye kiterjedése és a mocsárvidék — bennünket közelebbről érdeklő — keleti széle [13]. Kalocsáról írja Evlia Cselebi lGÜ6-ban: „Vára a Duna folyásától egy órányira van. Ha a Duna kiárad, olyankor a vár sziget gyanánt középen marad. Környéke mocsaras hely" [14], Századokon át nem változott a helyzet, mert az 1700-as évek utolsó harmadában [15], majd a század végén is mocsaras, lápos vidéknek mondják Kalocsa környékét [16]. Ferenczy József [17], sőt még egy 1944-ben kiadott német nyelvű népszerűsítő ismertetés is azt tartja jellemzőnek Kalocsára, hogy árteres vizenyős, lápos vidéken fekszik [18]. Éghajlatát tekintve területünk igen szélsőséges ingadozást mutat, 1834—35-ben a homokos részeken + 40°C fokot mértek, mig a tél—15 —20°C körül mozgott. A legtöbb csapadék az 1900—1930 közötti feljegyzések alapján április, május, június, júliusban esett [19 ], ami összevág Barra 1835 körüli megfigyelésével, aki ugyancsak áprilisban mérte a legtöbbet [20]. A köd eléggé ritka és 9—10 óra tájban fel szokott szállni. 30 év átlaga alapján az évből 98 nap fagyos, 31 téli, 73 nyári, 19 hőségnap. Az első fagy október 20 körül, az utolsó április 20 körül szokott bekövetkezni. A szél tavaszkor a legerősebb, télen pedig a legkisebb. A szélerősség az egész évben 13—14 óra között éri el a legnagyobb értéket, míg minimuma reggel 5 óra körül mutatkozik [21 ]. A táj felszínénekkialakításában, a Dunán kívül, főleg az ÉNy-i szélnek volt nagy szerepe [22 ]. Ez az éghajlati táj: a Közép-Alföld, az ország (és az egész Kárpátmedence) középső területét foglalja el. Földrajzi fekvése következtében a legszárazabb, legtöbb napsütéshez jut, legmelegebb a nyara, az aszályra leginkább hajlamos éghajlatú tájunk. November és december átlaghőmérséklete gyorsan csökken; decemberben a Közép Alföld az egyik leghidegebb területünk. Hideg a január és a február is. A Közép-Alföldön már —33 °C-nál mélyebb hőmérsékletet is mértek [23].