Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek (Fodor István gyűjtéséből)

Harmadik időszakasz 19. §. Ilyenformán törvényesen és igasságos uton felnevekedvén a feljebb előadott 3000 rhforint az irt terminusig, vagyis az 1920-ik esztendőnek végéig, sőt még annál hamarább is, a legnagyobb probabili­tás szerint egy millora, vagyis 1,000,000 rhforintokra, ez lészen már azon állandó capitalis, melynek használása által igyekezem emberszere­teti intézetemnek nagyságos előmenetelt és pontosságot szerezni; a mely tzélra legelső helyet foglal a jó nevelés, jó nevelők és a tudományok műhelyeinek virágoztatása, azután következnek a felsegélések, adomá­nyok s egyéb jótétmények. 20. §. Ez a főtzél itten, hogy gyűljön és szaporodjék egy nagy és nevezetes summa, mely tulajdonképpen tsak depositum a hazában, melynek haszna a hazára viszsza folyván, az idő és környüállások sze­rint fordittathatik a közjóra, a hazának mind morális, mind politicai boldogságának előmozdítására. Nagy bátorság, de mégis talán nem vak­merőség, az ezerféle akadályok között ily meszszevaló időkre intézeteket tenni; ne vegye ezt senki a képzelet országában való bolyongásnak; ma is vannak és állanak a magok valóságokban ezelőtt két, s több száz esz­tendőkkel tétetett intézetek és ha ezelőtt száz esztendővel valaki ilye­nekről gondolkozott volna, a háládatos maradék ma nagy elő­menetellel használhatná, mert kitsiny idő egy jól fundált társaság életére nézve 100 esztendő, noha a közbejöhető viszontagságok, melyek­nek eltávoztatására, semmi társasági, sőt emberi erő nem elégságes, sokat változtathatnak, ronthatnak, bonthatnak, de a hasznos intézetek tételében tsak az egyenes utra s igasságra nézvén, ugy kell képzelni a dol­got, mintha annak akadályai nem lennének, mely ek ha lesznek, igazitsák el azok, a kiket a dolog illet; azért bátran kinyújtom intézetemnek gya rapodását s nevekedését arra az időre, midőn ezen emberszereteti intézetnek fundusa 1, 000000-ra felnevekedik, és ámbár arra az időre már nem valamely meghatározott specialis intézeteket, hanem tsak közönséges kifejezésekben álló, a közboldogságra tzélozó kívánságokat lehet inkább most határozni, melyeket teljesítsenek s eszközöljenek ki azok, a kiknek kötelességük lészen a közjóra és boldogságra ügyelni, a mit ők akkor könynyebben kivihetnek, ha lesznek előttek a közjóra kinyitott hasznos kútfejek. De tsakugyan, hogy jövendőben is ismerőd­jék meg a jelenvaló időnek gondolkodása, alább teszek specialis inté­zeteket is; de azokat nem nézem tsalhatatlanoknak, hanem az idő és környüállások szerint, az elöljárók böltsessége szerint igazithatóknak, mert ha általteszem is magamat gondolatommal azon századra, amely­ben ezen intézet a maga nagyságában használtatik, midőn a mostani gondolkodás akkor megváltozván, más képe és más formája lészen a do­lognak, de azonban a polgári és morális tökéletességre való törekedés tsakugyan a társaságban örökké megmarad. Használják tehát az elöl­járók azt, a mi van, mindenkor böltsen, az idő és környüállás szerint a közboldogságra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom