Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek (Fodor István gyűjtéséből)

1796. december 23. Erfurt. Gyarmathi Sámuel Aranka Györgyhöz Erfurt 23. Dec. 1796. Méltóságos T. R. Assessor Uri Leg Drágább Jóakaróm! Még eddig szerentsém volt minden Erdélybe indított leveleimnek megérkeztekben örvendeznem, tsak a' Mlgos Úrhoz indított második tudósításom vala olly szerentsétlen hogy; talán; elveszett; mellyet a' T. Prof. Dosa Ur kézibe küldöttem volt Júniusba, vagy Júliusba. Mert ha ugyan el nem veszett volna; azolta bizonyoson annak valami jelit tsak tapasztaltam volna; mivel azon levelemben; melly ugyan hoszszu vala (hat vagy hét pagina in 4-to) egészszen bé iktatám a* Schlözer Szászokról irt könyvinek Extractussát, mellybe nem kevés nevezetes dolgok valának. Nevezetes volt a' többi között, hogy ő az Anonymus Belae Regis Notarius-t tsak Fabulának deciaraija, és arra méltatlannak itélli, hogy azon, mint erős fundamentomon a' Magyar História épülhessen. Nevezetesen pedig azért kell sajnálnom ezen tudósításom elvesztit, mivel még mostanság a' Mlgos Ur azt a' Schlözer könyvit kézhez nem kaphatja, illy okon: Schlözer annak két első Tomussát kiadván; (a

f mint méltó okból gyaníthatom) a' Szászoknak Erdélybe megküldötte, kiktől sok részben ujjabb tudósítást vár; melylyet mihelyt vehet, toldalék gyanánt utánna nyomtattya. Már addig; mig ezen Erdélyi tudósítást nem veszi, 's ki nem nyomtattatja, tellyességgel senkinek is, egy exemplart is ki adatni, hivatala elvesztése alatt (tudniillik a' typographus legényeknek) meg nem engedi. Én az ő maga tulajdon Exemplarját olvastam el; mert hozzám igen jó. Ha talán ezen levelem az előtte valónál szerentsésebb lenne, kezdek egy ujj és nem volt dolog iránt irni a' Mlgos Urnák. Én, ki a' mi szegény miveletlen hazánkba igyekeztem eleitől fogva valami köz haszonra tzélozo munka könnyebbitést kivinni; a' többi között sokszor futtattam az eszemet azon, hogy miként lehetne a' fonást nevezetesen Machina által véghez vitetni, hogy igy; egy ollyan országba, hol kender, len elég terem és Gyapot is közel elég találtatik, T

s gyapjú is bövön van; sokkal könnyebben jutván a' fonáshoz, mint eddig; sokkal többet is szökhessenek; és a' Slésiaikhoz, olly sokszor; nállok is készülhető vászonért ne foílyamodjanak. Ezen mostani kis Vácátiobeli Utamba vala szerentsém ezen igen nevezetes Problémának tökélletes megfejtéséhez. Langensalzá-ban a' fogadóstól beszéd közben tudakolván, hogy mitsoda fabrikák volnának ott, végre azt is említni találá, hogy egy embernél Gyapot Fono Machina is volna, mellyel ő anyit fonat, hogy sok száz kezek se vinnék ezt véghez. Én