Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek (Fodor István gyűjtéséből)

án Prágába és 14-én Karlsbadba érkeznek. Itt a beteget dr. Mitterbacher, híres fürdőorvos veszi kezelésbe, aki valami „habarbomos por" hozzáadásával, az anyagcserebántalmak gyógyítására alkalmas ivókúrára fogja. Az itt alkalmazott ivókúra 6 pohárral kezdődik és naponta 3 pohárral emelkedik. A páciens kortyonként issza a nátriumszulfátot, a karbonátot és kloridot tartalmazó melegvizet, amelynek hatása nem egyformán mutatkozik. Betegünk esetében „igen lassan operál a víz", azonban a cél az, „hogy a testben lévő tsomozások előbb oldoztassanak fel." Pataki megfigyeli, hogy a kúra alatt a betegnek minden munkakészsége megszűnik, ellenben „szokása ellen-is a társalkodást és a mulattságot keresi." Panaszkodik a hallatlan drágaságra, és szerinte minden elképzelhetőt kitalálnak, hogy „aZ embertől a pénzt ki-tsalhassák." A kúra további eredményéről az augusztus 10-i levélben nem sokat közöl, inkább a szülők megnyugtatására szolgál. A betegnek „a színe" javul, a „tsomók" is oszladoznak, ellenben „a hasát tapogatás alatt fájtattya." Tapasztalata az, hogy a karlsbadi kúrát évente meg kell ismételnie, mert a betegek rendszerint első „itt létek alatt" nem éreznek jobbulást. Ugyan az ivókúra vérhígító hatása nem kétséges, mégis a gyógyulást a természet, az idő és némely orvosságok használata viheti tökéletességre. Erre vonatkozólag utal dr. Becher könyvére, valamint dr. Mitterbacher ez irányú tapasztalataira, mely szerint a karlsbadi kúrának több esetben kipróbált és eredményes gyógyhatású kimutatható. A karlsbadi kúrát 6 hétre tervezik, majd a fürdőorvos utasításának betartásával Drezdába, Lipcsébe és némi kerülővel, Jénán keresztül ismét Prágába utaznak, hogy november közepén vissza térhessenek Bécsbe. Pataki Sámuel betegével, 1795. augusztus 28-án érkezik Drezdába. Itt az ifjú páciens, gr. Eitz osztrák követ társaságában szórakozik, kivel bejáratos a választófejedelem udvarába, ahol rendkívüli pompa és még a bécsinél is nagyobb ceremónia uralkodik. Itt a diszes magyar ruhájuk nagy feltűnést és tetszést kelt. Pataki, a szülőkhöz írt beszámolójában, kíméletesen ugyan, de kénytelen bevallani, hogy a karlsbadi kúra nem sokat használt, sőt azóta visszaesés mutatkozik, amennyiben „a jobb fülébe való nehézség versenként esmét el-jő", továbbá „a füle töve a borital után esmét fel-dagad." Azóta reggelenként égeri savanyúvízzel él. Az is kifogásolható, hogy a karlsbadi fürdőorvos által rendelt diétát az utazás alatt nem lehet előírásosan betartani. Szeptember 29-én Lipcsébe, onnan 12 nap múlva Jénába, október 18-án Coburgba mennek, majd Égeren és Karlsbadon keresztül október 27-én Prágába érkeznek, ahonnan Brünó érintésével, november közepén Bécsben fejeződik be útjuk. A németországi utazásnak mindössze erkölcsi eredménye van, amennyiben az alig 24 éves Teleki Domokost a lipcsei gazdászati társaság, a jénai természetvizsgáló társaság tagjává, a jénai minerologiai társulat pedig első elnökévé választja. Pataki még 1796. július elejéig van ápoltja környezetében, annál is inkább mert a tehetséges Teleki Domokos „nem bírja viselni a szellem súlyát" és 1798. szeptember 16-án, 25 éves korában Marosvásárhelyen fejezi be földi pályafutását.