Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Palla Ákos: Újabb adatok Buda hőforrásainak történetéhez

Buda életének fellendülése Mátyás korára esik, azonban ebből az időből, tárgyunkat illetőleg nincs adatunk, pusztán Oláh Miklós 1536-ban Megjelent Magyarország leírása c. művére támaszkodhatunk, amelyben a következőket írja: „Budától délre emelkedik a Gellérthegy, honnan a szent püspököt letaszították. E hegy tövében a Dunától mintegy húsz lépésnyire gyógyerejű meleg források fakadnak. E források közül egyeseket királyi forrásoknak neveznek az ittlevő királyi fürdő miatt." A felhévízi csoportról a következő módon emlékezik meg: „A szabadban van három vagy négy helyen több meleg fürdő is, amelyek csodálatos módon gyógyító erejűek. Némelyek ezek közül a Duna partjától alig tíz lépésre vannak, egészen szabadon és ezekben szoktak a parasztok és szőlőmunkások füredni, nyakig, vállig bemerülve." I. Zsigmond lengyel királynak (1506—1548), aki Mátyás utódának Ulászlónak volt öccse, még királlyá történt választása előtt, amikor több éven át Budán tartózkodott, számadáskönyvei tesznek tanúságot a felhévízi fürdőkről, ahol ő maga egy forintért, udvari bolondja pedig tíz magyar „dénárért" igen gyakran fürdött,,,... a balneo in calidis ubi dominus princeps balneatus est, dedi 1 flór..." 1502-ből származik Pierre Choque de Bretagne naplója, aki Candalei Anna kíséretében jött hazánkba és naplójában megörökítette, hogy Óbuda és Buda között fürdőket és öt malmot látott, amelyeknek a kerekét a hegy tövében fakadó meleg forrás vize hajtja. E feljegyzések XII. Lajos francia király felesége számára készültek, aki Ulászló feleségének, Annának nagynénje volt. A mohácsi vész után, a török hódoltság ideje alatt érik el a budai fürdők reneszánszukat, megindul az építkezés és a hőforrások maradéktalan kihasználása, amely szorosan összefügg a mohamedánizmusnak a Koránban megszabott egészségügyi rendelkezéseivel. Ennek az időnek a történetét leírták a korabeli kútfők, a kutatók és kommentátoraik kimerítően feldolgozták, azért ez mellőzhető, legfeljebb időrendi felsorolásuk látszik szükségesnek. Majd megemlítem a nyugati utazók leírásából azt, amit ők a forrásokról és fürdőkről feljegyeztek. A török megszállás 13. esztendejében jár Budán Augier Gislain