Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)
Palla Ákos: Újabb adatok Buda hőforrásainak történetéhez
de Busbecq francia diplomata, aki a következőket jegyzi fel: „a török egyebütt sem barátja díszes épületeknek, azok szerintük kevély, hivalkodó, gyarlóságuk tudatában nem levő lélekre mutatnak. Az ember nem örökké akar élni a földön. Főuraik kedvelik a fürdőket és kerteket", IV. Henrik utazó diplomatája Jacques Bongars 1585-ben jár nálunk, bár nem tartózkodott Budán, de az országot jól ismeri. A következőket mondja és reméli, hogy műve nyomán a magyarok földjük múltjának emlékeit „vallásos buzgósággal majd összegyűjtik és megismertetik a külfölddel". Kívánsága sajnos, lassan valósul meg, pedig azóta már néhány emberöltő lepergett. 1591-ben báró Vratislav emlékszik meg a budai fürdőkről. II. Rudolf megbízásából követség indul III. Murád szultánhoz, ő a követség kíséretéhez tartozik és a következőket jegyezte fel: „Mialatt a követek hosszabb ideig a pasánál voltak, mi a török fürdőket szemléltük meg, sőt meg is fürödtünk. A fürdők nem messze attól a helytől voltak, ahol a hajóink állottak. A víz ezekben oly forró, hogy az emberi test alig állhatja ki. A törökök a fürdők gyógyhatását igen nagyra becsülik, miért is azok tisztántartására nagy gondot fordítanák. A fürdővendégek a kiszolgálásért és kényelemért bizonyos összeget fizetnek. A fürdőszobák előtt nagy tornácok vannak, ahol padok állnak, a fürdővendégek ruháját itt őrzik. A tornác közepén széles márványmedence látható. Itt kell lemenni az alsó fürdőszobába, melynek belseje kerek, kápolnához hasonlít és tarka márvánnyal van kirakva. A fürdőmedence kerülete negyvenhárom lépés, mélysége pedig csak akkora, hogy középtermetű emberek nyakáig ér a víz. Ha azonban valaki nem akar oly mély vízben lenni, az itt létező márvány padokra, vagyis lépcsőkre állhat. Ilyen lépcsősor három van, az elsőn a víz mellig, a másodikon a test közepéig, a harmadikon pedig térdig ér. Aki azonban úszni akarna itt, azt is megteheti. Ugyancsak itt létezik kilenc kerek kamra, melynek mindegyikében sárgaréz csap van a falba alkalmazva, ezen csapokon felváltva hideg és meleg víz bocsáttatik be, ugyanily módon eszközlik a víz lefolyását is. Ilyen fürdők Törökországban nagy számmal léteznek, továbbá külön ásványvízfürdők is vannak, amelyeket egészségügyi szempontból használnak." Ezekkel még nincs kimerítve a XVI. század írásos anyaga, de mint korábban említettük, mind a magyar, mind az idegen szerzők általában közismertek, így csak megemlékezésükre térünk ki:
