Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)
Hippokratész könyve a levegőről, a vizekről és a vidékekről - A kórjóslatokról (I., II.) Ford.: Dr. Sattler Jenő
akkor, ha a fájdalom egy időben jelenik meg a fejben, a nyakon és a hátban. Ezeknél a betegeknél segítséget vagy megkönnyebbülést csak akkor várhatsz, ha fekélyes metastasisok jelennek meg vagy ha gennyeset köpnek ki, vagy aranyeret kapnak, vagy bőrkiütést a testükön. Jó jel az is, ha fejüket ótvar lepi el [14], Azoknál, akiknél érzéketlenség és szúró viszketés majd, az egész fejet, majd csak egy részét támadja meg, vagy hideg érzés lepi el a fejet, kérdezd meg vajon az a szúró viszketés a nyelve hegyére is ráterjed-e? Ha ez fennáll, úgy a betegség a tetőpontra hágott, az állapot súlyos, de viszont segíteni lehet rajta. A betegség a fekélyes metastasisokkal enyhül, mint azt már előbb említettük. Ezek a metastasisok ebben az esetben is fellépnek, de nem olyan gyakran, mint az alább említettnél. Szédülés, amidőn a tárgyakat sötéten látjuk, amennyiben fájdalmakkal társulnak, nehezen gyógyítható és eszméletzavar társul hozzá. Ez a baj főleg az idősebb embereket támadja meg. A fej más megbetegedése úgy férfiaknál, mint nőknél veszélytelen, bár erősen fájdalmas és hosszadalmas, de előfordulhat fiúknál és leányoknál, főleg leányoknál a havibaj első megjelenése idejében. Fiatalok, kik hosszú ideig cachectikusak, de nem tartósan, mint kik sárgaságban szenvednek, legyenek azok akár férfiak, akár nők, fejfájásban szenvednek, köveket és földet nyelnek és aranyérben szenvednek. Tartós, zöldesen fénylő sápadság mellett, mellyel tartós szárazság nem járul, ugyanazon panaszok társulnak, azonban ezeknél még a rövid bordák alatt fájdalom is van és így jobban szenvednek mint mások; de viszont nem esznek sem követ, sem földet. Tény, hogy azok, akik hosszú ideig halvány és duzzadt aracúak voltak, fejfájásban és más belső fájdalmakban, valamint aranyérfájdalmakban szenvedtek. Legtöbbje nem egyfajta betegségben szenved, hanem a betegségek egész sorozatában. Azok, akik a sötétben látnak és ezért őket „nappal vakoknak" nevezik, ezt a betegséget főleg fiatal korukban kapják meg, legyenek gyerekek vagy már fiatal emberek. Egyeseknél megszűnik már magától 14 nap múlva, másoknál viszont csak hat hónap núlva, még másoknál csak egy év múlva. A betegség tartamára a betegség erősségéből tudsz következtetni és kell, hogy a beteg korára is tekintettel légy. Az ezeknél fellépő és az alsó részeket megtámadó metastasisok, bár az ilyen betegeknél könnyen gyógyulnak, nem könnyen lépnek fel a fiatalabb