Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Hippokratész könyve a levegőről, a vizekről és a vidékekről - A kórjóslatokról (I., II.) Ford.: Dr. Sattler Jenő

junk és rossz ha ez fordítva van. Legkevésbé ártalmas az, ha reggel a nap egyharmadát átalusszuk. Rossz előjel az, ha az alvás ezen túl is tart. Igen rossz, ha se éjjel, se nappal nem alszik a beteg, mert a folytonos ébrenlétet vagy fájdalmak vagy rosszulét okozza, vagy pedig eszméletzavar fogja azt követni. A legjobb széklet az, amely puha, összeálló és mely az egészséges állapotnak megfelelő időben ürül. A mennyisége azonban arányba álljon az elfogyasztott ételmennyiséggel. Ilyen módon a bélműködés normálisnak mondható. Ha a széklet folyékony, akkor jó, ha zajtalanul, nem túl gyakran, hanem csak időnként ürül ki. Mert a beteg a gyakori felkeléstől sokat szenved és álmát zavarja. Ha gyakran és egyszerre igen sokat ürít, úgy az ájulás veszélye fenyegeti. A széklet az elfogyasztott ételmennyiségnek megfelelően nappal 2—3-szor, éjjel egyszer ürüljön, még pedig a reggeli órákban a legbőségesebben, a beteg szokásainak megfelelően. A betegség jobbra fordulásánál a székletének is szilárdabbnak kell lenni. Barnássárga és ne túlságosan bűzös legyen. Jó jel az is, ha a krízis közeledésekor a székletével bélférgek is távoznak el. Az alhas minden betegségnél puha, üres és mérsékelten elődomborodó legyen. Minden esetben rossz, ha a széklete vizes, Zoidessárga, fehér, élénkpiros, vagy habos. Még rosszabb, ha a széklet kevés, kemény, zöldessárga és nyákos. Biztosan halálosak azok a székletek, amelyek feketék, zsírfényűek, ólomszínűek vagy bűzösek. A bélürülések egy fajtája bár hosszan tartóbbá teszik a betegség lefolyását, azért nem kevésbé veszélyesek. Ide tartoznak azok, amelyek epések, véresek, sötétzöldek és feketék, akár együttesen, akár csak egyenként lépnek fel. Legjobb, ha a szelek zaj nélkül távoznak. De még mindig jobb, ha zajjal távoznak, mintha megakadnak. Egy ily módon távozó szél arra utal, hogy a betegnek vagy fájdalmai vannak, vagy eszméletlen, kivéve, ha nem szándékosan tette. A bél korgása és morgása a rövid bordák alatt megszünteti a fájdalmat és a friss gyulladás nélküli puffadását is a lágyrészeknek, mégpedig akkor a legjobban, ha székeléssel, vizeléssel és széltávozással megszűnik. A belek korgása és morgása akkor is enyhülést hoz, ha nem távozik, hanem csak lefelé húzódik. Az a vizelet a legjobb, melynek üledéke az egész betegség alatt fehér, sima és egynemű. Mert azt bizonyítja, hogy a baj nem veszélyes és nem hosszan tartó. Ha azonban pang, néha teljesen tisztán