Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Hippokratész könyve a levegőről, a vizekről és a vidékekről - A szent betegségekről

Vágyódnak a betegek egy kecske után, az mekeg és a jobb oldalán görcsösen összehúzódik; ez azt jelenti, hogy ennek az Isten anyja (6) az oka. Ha a beteg egy erősebb és mélyebb hangot ad ki magából, úgy azt egy lóval hasonlítják össze és Neptunt okolják ezért. Ha egyidejűleg bélsár is távozik — mint ahogy egyeseknél, akik ebben a betegségben szenvednek megfigyelhető —, ennek az oka Hekate istennő, kinek mellékneve Enodia. Ha a bélürülék hígabb és gyakoribb, úgy mint a madaraknál, ennek Apollo az oka. Ha a beteg szája habzik és a lábával dobálózik, ennek Mars az oka. Ha éjjel félelem, kiabálás, félrebeszélés figyelhető meg, ha a betegek a fekvőhelyükről felugrálnak, rémképeket látnak és azoktól menekülni akarnak, úgy azok (varázslók) azt állítják, hogy ezt Hekate és a hősi istenek okozzák. Ennek ellensúlyozására véráldozatokat és különböző esküformákat alkalmaznak, és véleményem szerint az isteneket istentelenségig, és szentségtelenségig lebecsülik. Bűnöznek véráldozattal, amelyet a betegtől követelnek meg, akik a vértől és más szégyenteljes cselekedetektől, gonoszságoktól engesztelődnek — némelyek varázsitaltól megbabonázva — végül azok, akik valamilyen gonoszságot gyakorolnak ahelyett, hogy az ellenkezőjét tették volna, vagyis áldozni, imádkozni, templomba járni és az istenek könyörületet kikérni. Ezenkívül mást nem csinálnak, hanem így bűnöznek; a véráldozatot ezután vagy elássák a földbe, vagy ugyanezt bedobják a tengerbe; vagy felviszik a hegyekbe, ahol senki megérinteni, sem hozzá közelíteni nem tud, vagy pedig beviszik a templomba, ahol az isteneknek akarják felajánlani, hátha az istenség a baj okozója. Nem hiszem, hogy az emberi test az istenek által beszennyezhető volna, a tisztátalanságot nem lehetne elkülöníteni a tisztáktól. Ha azonban egy más démon találná beszennyezni és ezáltal szenvedő állapotot idézne elő, úgy hiszem, hogy az istenség által büntetlenséget, tisztulást és nem szennyezést ért volna el. Az istenségek azok, akik bennünket a legnagyobb istentelen bűnöktől megtisztítanak, büntetlenné tesznek és attól megóvnak; mi a magunk részéről az istenek számára a templomokat és a megkoszorúzott városokat ajánlottuk fel, hogy tisztátalanok ne legyünk. Ha mi elmentünk oda nem úgy mint tisztátalanok, hanem, mint bűntelenek járultunk elébe még akkor is, hogyha előzetesen valami bűnt követtünk volna el. Véleményünk szerint így véljük a büntetlenség elin-