Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Dr. Vörös Márton: Egy járvány tanulságai

gyermek. A családok egymáshoz sem mentek, a halotti tort csak felnőttért illett rendezni. Voltak olyan családok Egregyen, az ősi Árpád-kori községben, amely tatárt, törököt, németet elviselt, ahol a karácsonyi kalácsot a gazdátlanná vált gyermekágyba vagy bölcsőbe rakták. Voltak olyan többgyermekes családok, ahol az összes gyermekek meghaltak [15]. Á diftéria-oltás, amely az ország diftéria mortalitását 1895—1905. évek között 32 ezrelékről 4 ezrelékre leszorította, néhány évet késett. Ez a késedelem Európában húszmillió gyermek életébe került. Ekkora félelmetes számról csak az 1918. évi pandemias influenzajárvány, és az öldöklő világháborúk kapcsán lehetett beszélni. Számos helyen, mint például Siklósbodonyban, olyan anyakönyvezés folyt, ahol nemcsak a hat éven aluliak halálokának változatossága, mint torokláz* torokpenész, diphtheritis, toroksínylődés, torokbaj, torokgyík, toroknyavalya stb. elfogadható diganózis mellett üres fejlécek zavarnak, ahová semmit sem írtak vagy beismerésként ott szerepel az „ignotus" (ismeretlen) diagnózis. Siklósbodonyban 1891-ben 49 halálesetnél 13; 1892-ben 84 halálesetnél 14; 1893-ban 93 halálesetnél 21 esetben olvasható az „ignotus". Egerág község 1892, évi 219 halálesetének 28 diftériás jelzése mellett 95, vagyis több mint 40% esetében halálokként az „ignotus" szerepel. Ennyit ért a hetven év előtti falusi halottkémek „szakmai tudása". A megyei eseményekre vonatkozó közlések után pontos adatok birtokában rátérünk a pécsi járvány lefolyására. A diftéria 1892 januárjában még a mindenkori szórványos méretben maradt, legfeljebb komor jóslattal intett az, hogy a megbetegedett négy gyermek mind meghalt (loo%). A megye egyes részein (Dél-Baranya) már járványszerű volt a betegség elterjedtsége, és a négy pécsi halálozás a betegség rosszindulatára mutatva, aggodalommal töltötte el a szakembereket. A pécsi szigeti külvárosban jelentkezett legelőször és innen került át a budai külvárosba, ahol aztán az alább ismertetett indokok alapján járvánnyá fejlődött. A szigeti városrészen, mint a családonkénti kisebb gyermeklétszámú és kedvezőbb társadalmi helyzetben élő városrészben, továbbra is csak szórványosan, vagy alig fejlődve jelent meg. Abból a tényből,.