Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)
Dr. Vörös Márton: Egy járvány tanulságai
hogy az első áldozatok többnyire iskolakötelesek voltak, arra következtethetünk, hogy iskolafertőzés indíthatta el a járványt. Ez figyelemre méltó azért, mert a megyében általában az iskolákat csak akkor zárták be, amikor a tanulók jelentős részét a járvány már ágyba kényszerítette. A pécsi szigeti városrészből, az iskolapadokból így került át a baj a szegényebb és típusos nyomortelepekre, a sokgyermekes budai városrészbe, ahol aztán a járvány alakjában nemcsak csatlakozott a lassan felfejlődő európai arányszámhoz, de azt felül is múlta. Ez azért is érdekes, mert kontinentális tapasztalat szerint a re iszabb szociális helyzetben tengődök között a diftéria-járvány szelídebb formát, alacsonyabb letalitást mutatott, feltehetőleg az előzőleg szerzett latens fertőzések nyomán. A 1892. április 14-én érkezett 5616. számú belügyminiszteri rendelet az országosan uralkodó járványra figyelmeztetett, és adott részletes utasítást mind Baranya megye, mind Pécs törvényhatóságának. Mivel a Dráva-környéki tájat kivéve sem Pécsett, sem a többi járásban még kifejezett járvány nem volt, nyilvánvaló, hogy ez Baranyába néhány hónapos késéssel érkezett. A késedelemnek bizonyos értelemben az a kára volt, hogy mire a járvány a megyére lecsapott, az már országos, pandemias jellegűvé vált és a virulentiája masszívabb formájával érkezett. A kései megérkezés okait ennyi év távlatából, körülményeiben összefogni, orvostörténelmi szempontból meg sem kísérelhetjük. Részletében figyelve a pécsi járvány jelenségeit az látható, hogy egészen augusztusig az a szórványesetek fölött enyhén nivellált. Legfeljebb a 66—100%-os halálozási arány nyugtalanított. A megyében ekkor már mindenütt lángolt a járvány és csodálatos módon, aminek természetesen a járványtani rejtett okai megvoltak, a város csaknem fél évig védett sziget maradt. Szeptemberben azonban hirtelen feltört és parabola meredekségével emelkedett 1893-ig. Ekkor kevés enyhüléssel, miután eléggé kimerítette a pécsi gyermektartalékot, különösen a 3—4 éves korúakét, még 1893 tavaszán is magasan járt. Az 1892. évi járványkialakulás a következő adatokkal szerepelt [16]: Tehát az év folyamán 432 beteg közül diftériában meghalt 216, pontosan 50%, vagyis az általános akkori európai és országos, aránnyal azonos. Ezt kedvezőnek kell ítélnünk a másik város, 17$