Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Dr. Vörös Márton: Egy járvány tanulságai

Magyarország életében is hasonló a helyzet. A néhány megemlékezés között érdekes például a Bocskai végrendeletében talált iratok egyike, mint orvosi javallat, amely kígyókövet ajánl a torokgyík ellen [4]. Az újkor elején a hatástalan drasztikus eszközöket abbahagyták, s helyettük hűs italokat és borogatásokat alkalmaztak. A hideg borogatással járó pillanatnyi közérzet javulást állandónak vélték, s az eljárást kitűnő orvoslásnak tartották. A gyakori fulladásos halállal végződő betegség esetében 1045-ben kísérelték meg először a gégemetszést (tracheotomiát). Igaz ugyan, hogy mára XV. században végeztek egy felmetszést, amikor megnyitották a nyaki tályogot, s a nyíláson átvezetett nyelőcsövön át táplálták a beteget. Ez a műtét azonban egészen kivételes volt [5]. A járvány elleni kezdetleges védekezést még az is akadályozta, hogy a múlt század hetvenes éveiben, tehát az 1878/79. évi járvány idején, és nem sokkal a katasztrofális 1892/93. évi európai diftéria-vész előtt, neves orvosok tagadták a betegség járványosságát. Az erdélyi nagy járvánnyal foglalkozó Binder is, aki ezt a felfogását a legnevesebb bécsi folyóiratban közölte [0]. Maga az a tény, hogy ez a felfogás itt megjelenhetett, mutatja, hogy ez hivatalos orvosi állásfoglalást jelentett. Pedig neki már tudnia kellett Wertheimer feltűnő megállapításáról, amely szerint „a terjedés körülményei ragályra mutatnak". Még meglepőbb az, hogy az európai orvostekintélyt képviselő híres virchowi sorozat 56. kötetében Senator, a korszak egyik szaktekintélye mondta: „Kizárólag diphteritist előidéző specifikus fekélyzőgomba nem létezik." Ezzel tulajdonképpen a betegség fertőző voltát tagadta. Annál tiszteletreméltóbb és az orvostörténelem méltatására érdemes az, hogy Binder és Senator téves véleménye előtt már két évvel a magyar Cseh Károly az 1871. évi erdélyi diphtheria-járvány ismertetésével kapcsolatban szó szerint ezeket írta: „A roncsoló toroklob előidézője, annak csírája valamely oly szerves lény kell, hogy legyen, amely a megfertőztetett organizmuson kívül veszi eredetét" [7 [. Hiszen ebben az időben a ragályátvételről különös esetek terjedtek el a köztudatban. Arról is pl., hogy New Yorkban egy jégtömbre helyezett difthériás holttest eltakarítása után három gyermek a jégből szopogatott, ami után mind meghalt fertőzésben. Az 1892/93. évi baranyai járvány súlyosságára jellemző, hogy az