Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Dr. Vörös Márton: Egy járvány tanulságai

ezt megelőző erdélyi járvány letalitása 38% volt, vagyis megközelítően annyi, mint az 1892/93. évi pécsi járványé (40%). Szerte a megyében azonban a letalitás 80—85%-ra emelkedett, amely szám önmagában is arra ösztönöz, hogy ennek a szörnyű diftéria-járványnak a körülményeivel foglalkozzunk. A járvány elterjedésekor a legelső veszedelmes jelentkezést Siklós —Gyűd környékén észlelték, 1891 késő őszén [8]. Elterjedésének egyik szomorú pillanatképét feltárja a következő eset, jellemezve az akkori népegészségügy helyzetét. Egy gyűdi illetőségű lány Siklóson szolgált. A szórványos helyi diftéria őt is megfertőzte. Siklóson sem kórház, sem elkülönítő lehetőség nem volt. A munkáltató a veszély tudatában azon a véleményen volt, hogy a cseléd mégis ott haljon meg, ahol megsiratják; a magas lázzal gyötört lánykát gyalog szélnek eresztette. A fiatal cselédlány gyűdi otthonában néhány nap múlva valóban meg is halt. A történet ekkor vett gyorsabb iramot. A kiterített lányt sűrű csókok között búcsúztatta három leánytestvére, mire Gyűdön eruptió-szerűen kitört a diftéria. Az egyik leánytestvér, majd a második is megkapta. A szülőknek most az lett a legfőbb gondjuk, hogy az első halálesetről értesítsék a kistótfalui rokonokat. Mivel a második lány is reménytelen volt, meghívták a rokonokat mindjárt a kettős temetésre. Elküldték tehát a legfiatalabb, még egészségesnek gondolt harmadik leányt Kistótfaluba a rokonokhoz. A lány a vészt bevitte, amely rövidesen tömegesen itt is kitört. Maga a szerencsétlen lány már lázasan vánszorgott haza Gyűdre. Útközben egy hatalmas véreb a lányt súlyosan összemarcangolta, aki így a vérveszteségtől elgyöngülten ért haza. Ekkorra már a második lány is meghalt. A harmadik, mivel egyetlen szobájukban a halott feküdt, egy almon fetrengett az udvar nyári melegén. A negyedik is odakerült difteritisszel és a kutyamarással. Egy hét leforgása alatt mind a négy testvér meghalt, három községet fertőzve meg. A járvány 1892 elején lehúzódott Dárda felé, főként a mocsárvidékre. Útjában az iskolákat bezárták. Kora tavasszal Sásd felé terjedt, de Siklóson kiújult, sőt influenza-járvánnyal párosult, amely súlyos kimenetelű diagnosztikus tévedésekhez vezetett. Később ehhez fültőmirigy-gyulladás járult, amelyben néhány nap alatt harmincan megbetegedtek. Egyedül Siklóson két hónap alatt negy-