Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Dr. Ratkó Ferenc : Emlékezés Jósa Andrásra

mielőtt elfoglalták volna sírhelyüket a buckában, vagy a homokdombon, ahonnan Jósa András sarkantyújuknál fogva húzogatta elő az egykori táncosok csontvázait, . . " „ . .. Jósa András bátyámnál kedvesebb, eredetibb, értékesebb regényalak kevés járt még a magyar talajon. Regényt kell írni róla, talán meg is írom egyszer." 1834. november 30-án született Nagyváradon. Az orvosi pálya félig-meddig hagyomány volt családjában, mert nagyatyja, Jósa István, Szabolcs vármegye főorvosa igen nagy és jó hírnek örvendett. Gyermekkorában rendkívüli fürgeségéről, mozgékonyságáról örökös tevékenykedéséről volt nevezetes. Gimnáziumi tanulmányait Nagyváradon, Pesten, Pozsonyban végezte, majd Bécsben fejezte be. Az 1848-as szabadságharc mint gimnazistát szólította ki az iskola padjából. Mint nemzetőr századdobos vette ki részét a nemzet szabadságáért vívott küzdelemből. Mindig boldogan emlékezett vissza arra a pillanatra, midőn egy alkalommal nemzetőri minőségében Vörösmarty és Petőfi megszólításával tüntette ki. Kuruc-magyar magatartása többször kellemetlen helyzetbe hozta már diákkorában is a honfoglaló hősök későbbi feltáróját. Gimnáziumi tanulmányai végeztével először jogásznak ment de tanulmányait két szemeszter után abbahagyta; nem volt kedve hozzá. Majd gazdásznak csapott fel; ezt a stúdiumot el is végezte becsülettel a magyaróvári akadémián és egy ideig tudományát édesapja birtokán hasznosította is. Ez az élet azonban nem felelt meg egyéniségének. A könyvekhez és a szerszámokhoz menekült. Rengeteget olvasott és szenvedéllyel esztergált. Ez utóbbi munkája közben egyszer baleset érte: tályogot kapott, ami hosszú-hosszú hónapokon keresztül vonta el tevékenységétől, keserítette meg életét. Miután azonban betegsége alatt is produkálni kellett valamit: megtanult angolul. Betegsége alatt érlelődött meg benne az az elhatározás, hogy folytatja nagyatyja mesterségét, ő is orvos lesz. 1860-ban Bécsben az egyetem orvosi fakultására iratkozik be, s olyan mesterek keze alatt, mint Hyrtl, Rokitansky, Skoda, végre megtalálja élete célját. Mint a dolgok mélyére tekintő ember, aki tudását és tevékenységét emberbaráti szeretetből, a köz javára, embertársai boldogulására akarta fordítani, az orvosi pályát választotta igazi hivatásául. Bölcs intuícióval meglátta, hogy az egészségid