Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Palla Ákos: Újabb adatok Buda hőforrásainak történetéhez

Bonfini : Magyar Krónika. Frankfurt, 1581. Wernher : De admirandis Hungáriáé aquis hypomnemation. Viennae, 1549. Aasik Mohamed benAmar benBajezid: Menasir al avalim. 1596—97. Herberstein : Reisebuch. Basel, 1563. Surius : Kurze Cronik. Köln. 1574. Lewenklaw : Neue Krónika . . . Frankfurt, 1595. Höniger : Kronik. Basel, 1596. Ransanus : Epitome rerum hungaricarum. Viennae, 1558. A XVII. századból származó kútfők már jóval bőségesebbek és azok sorát Istvánffy : Regni Hungarici história-jávai nyitja meg. E korszak műveinek tárgyalási módját általában komplikáció jellemzi vagy olyan utazói fantázia, amely hellyel-közzel valóság, de még mindig nem kialakult szemléletre támaszkodó eredmény. Ilyen a többi között a még ma is kútfőnek használt török író, Evlia Cselebi : Tarih i Szejjah (utazások története 1660—64) c. műve. A magyar forrásokról, főleg Budát illetőleg, a korai világirodalmat Liber Endre : Budapest fürdőváros kialakulása. Bp. 1934. c. művében sorrendbe szedte. Elsőként említi Bauer (Agricola) György német származású orvos 1533-ban Bázelben megjelent „De natura eorum quae effluunt ex terra" c. munkáját. Másodiknak Wernher György korábban említett műve szerepel 1549-ből. Harmadik: Marco Delia Frotte Velencében 1687-ben megjelent Dell'aque minerali del regno Ungheria c. műve. Kutatásaink alapján e felsorolást helyesbítjük, mivel a következőkben bemutatásra kerülő két munka a magyar gyógyforrásirodalomban mindeddig ismeretlen volt és így időbeli helyére Andreas Baccius került, 1571-ben Velencében megjelent De thermis c. művével, amelyben bőségesen foglalkozik a magyar és budai hőforrásokkal. Könyvében a bennünket érdeklő budai részről a többi között ezeket mondja: ,,.. . Est autem hic fons dictus purgatórium juxta rudam ad ripam Danubii ubi plures sunt calidarum venae quae et balnea faciunt, ultra flumen et in ipso etiam flumine aliquae quas inter hae sulphuratissime, ac fervidissimae saliunt ut nulli impune contractendur. Nisi ubi ad margines lacunae, quam faciunt, ipsis