Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 32. (Budapest, 1964)

Müller, Reinhold F. G.: Az ősi indiai seborvosok hétcsoportos betegségfelosztása. — Kritikai ismertetés

elégtelen elhatárolása, nem is szólva a felsorolt betegségekkel való kapcsolatokról [amelyek alkalmi és indokolatlan bizonyítékoknak tűnnek] arra vall, hogy a számszerű felsorolás hozzájárult e tannak az összműben való fenntartásához. MEGJEGYZÉSEK ^i) Nova Acta Leopoldina. N. F. Nr. io8 (Leipzig 1952). ^2) Éhséget és szomjúságot Indiában nem csak érzésnek tekintették, hanem külön betegségnek is: Commucationes ex Bibliotheca Históriáé Medicae Hungarica. 21—22, 30—53. old. (Budapest 1961). <3> Ed. b. JÄDAVJI TRIKAMHI ACHARRYÄ (Bombay 1931). (4) Ez a szövegidézet itt sü° i,23-ra vonatkozik, később is kissé figyelembe véve Tísatácárya Cikitsäkalikäjänak kommentárjában, 4 (ed. b. NARENDRA NATH MITRA, Lahore [1925]). (5) Sonita-vér (aminek szanszkritben több jelentése van) itt a női szaporodási anyagra vonatkozik [gyakran menstruációs vérnek (rajas) jelölve], Nova Acta Leopoldina. N. F. Nr. 115 (Leipzig 1955). (6) A betegségek neveit itt és a továbbiakban is a szanszkrit névvel adjuk és zárójelben a szokásos fordításokkal egészítjük ki. Az elnevezéseket Monier -Williams Dictionary (Oxford 1899) és Jolly ismert „Medizin" (Strassburg 1901) művéből vettük, bár ez a tudós is hajlamos arra, hogy az indiai értékeléseket modern betegségekkel fordítsa, amit nehéz elkerülni, de gyakran nem felel meg az ázsiai nézeteknek (különösen nem ragályos betegségeknél újkori szimptomatikájukkal). (7) Az ämäsaya és pakväsaya szakkifejezések a nyers és főtt étel tárolásának felelnek meg (ezt gyakran hasi szervekként szerepeltetik, amelyeket az indiai orvosok nem ismertek). Ezekben az elgondolásokban a szélt, epét és nyalt már korán hibának (dosa) értékelik a modern felfogásokkal ellentétben; 1. Mitteilungen Instit. Orientforschg. Bd. VIL, 198. old. kk. (Berlin 1959). (8) Bár Dalhana kommentátor a sü° 24,0 tanszövegben meg nem nevezett hibákat rajas (izgalom) és tamás szavakkal (gátlás) egészíti ki, nem magyarázza közelebbről a sattva, rajas és tamás sort, amelyeket rendszerint GARBE szerint (Leipzig 1917) a Söm/c/iya-filozófia három „konstituensére" vonatkoztatnak. Az indiai orvosok