Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)
Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)
összekeverése, a létért való küzdelem jelenségének az emberre való alkalmazása. Kiváló orvosaink gondolkodásába nemigen jutottak be ez idő tájt a vallásos jellegű idealista tanok, ezzel szemben behatolt a szociáldarwinizmus — ez az imperializmus által támogatott, a darwinizmusnak az emberi társadalomra való alkalmazásáról szóló tévtan. Korányi Frigyes és Török Aurél is beletéved néhány mondat erejéig és későbben is meg-megjelenik orvosaink írásaiban a szociáldarwinizmus egy-egy enyhébb megnyilvánulása. A számottevő magyar orvosok mindamellett igen kevéssé emelik ki a szociáldarwinista eszméket, egyáltalán nem használják fel azokat politikai célok leleplezésére, mint az nemegyszer megtörténik például a németeknél, amerikaiaknál. A szociáldarwinizmus egyik legjelentősebb antidarwinista megnyilvánulása a fajbiológia. Ez ellen Iszlay József (1881) küzd ebben az időben. Inkább jellemző e kor legkiemelkedőbb orvosegyéniségeire, Korányi Frigyesre, Klug Nándorra, a biológus Mihálkovics Gézára, Dollingerre, a virchowi tanok ellen a fejlődő bakteriológiát megvédelmező Fodor József, a kiváló Laufenauer Károly munkásságára, hogy néha bizonyos mechanisztikus szemlélettel, de a darwinista, természettudományos evolucionista eszméket hirdetik és védelmezik, miközben éles polémiában állnak olyan tekintélyes konzervatívokkal, mint Virchow (Semmelweis, Fodor, Markusovszky). A századforduló után még mindig otthont és védelmet talál a darwinizmus hazánkban. Ez időben az imperializmus érdekeinek nyomása alatt darwinizmus címén kétfajta elmélet terjedt el. Az egyik az, amely megpróbálta a darwinizmus valóságos tartalmát kibontani, alkalmazni, a másik viszont igyekezett a darwinizmust a tőkés ideológia erősítésére felhasználni. Különösen az örökléstan új fejlődő tudománya, valamint az eugénika adott alkalmat a weismanni iskola egyes kutatóinak arra, hogy egyrészt szembeállítsa a „mindenki mindenki ellen elvet" a darwinista humanizmussal, másrészt elhintse a bizonytalanságot, az okság, determinizmus érvényességének kétségbevonását, s nem egyszer transzcendentális tényezőket csempésszen a természettudományos elméletek hézagaiba.
