Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

keletkezésével kapcsolatban Verzár Frigyest idézi, aki szerint: „ ... az élet állandó keletkezése a földön, a generatio aequikca, vagy ösenemzés sehol kísérletileg nem észleltetett... Mindamellett be kell vallanunk, hogy noha életet keletkezni még sehol sem láttak és csakis élőből láttak élőt fakadni, ez a negatív eredmény még nem bizonyítja, hogy élet nem keletkezhetik. Kétségtelen csak az, hogy eddig nem találtunk olyan életfeltételeket, amelyek közt esetleg élet keletkezhetik... Nincs bizonyítékunk és nincs döntő érvünk, amellyel ezt a lehetőséget kizárhatnák. . ." (7. old.) Az élőlény és környezet hatását marxista módon próbálja elemezni. Az ok és okozat merev fogalmai helyébe a kölcsönhatás elvét igyekszik állítani, így érdekes módon Lamarck megállapításaihoz jut el, amelyek szerinte fontos minőségi megkülönböztetéseket is tesznek, amikor a környezethatás érvényesülését elemzik: „Nem lehet azt állítani, hogy Lamarck mechanisztikusán azonosítja a „biofiziológiai" fogalmát a „biohisztórikus" fogalmával, vagyis a fejlődésben nem minőségileg különböző: mozzanatok egymást követő megvalósulását látja, hanem egy és ugyanazon változatlan minőség fokozatos kialakulását. Lamarck gondolata szerint a növények mozgásai mindig közvetített, a külső miliő közvetlen hatása folytán létrejött mozgások. Ezzel szemben állatok mozgásai sohasem közvetített mozgások, hanem magának a szervezetnek a mozgásai, melyeket a különféle irritáló tényezők váltanak ki. Ezeket az alacsonyrendű állatoknál a külső miliő szolgáltatja. A környezet azonban sohasem hat közvetlenül az állati szervezetre. Az állati organizáció tökéletesbülésével ezek az irritáló tényezők lassan a belső miliőbe plántálódnak át. Lamarck tehát egy fejlődési folyamatot vázol elénk, mely mereven elhatárolva három lépcsőfokot mutat, úgy mint 1) a növényvilágot, vagyis a külső milió közvetítődését, 2) az alacsonyabbrendű állatvilágot, vagyis a külső miliő kiváltó hatása folytán mozgásba hozott belső miliőt, melynél a külső miliőnek már csak az a szerep jut, hogy mozgásba hozza a belső miliőt, végül 3) a magasabbrendű állatvilágot, vagyis a többé-kevésbé önállósult belső miliőt, melyben a külső miliő már szinte nem is jut szerephez, hanem a