Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

Nem csodálatos, ha a humanista érzésű polgári biológusok egyike a Természettudományi Közlönyben (68. kötet, 1936 október) menekülési vágyának ad kifejezést; nem a hitbe, — a természetbe, a magányba szeretne elvonulni „Darwin és a Galapagos-szigetek" c, Darwin emlékét hirdető cikkének befejező sorai szerint: „És mi, egymásra acsarkodó fehér és színes emberek, akik az állatvilágot is mindenütt elvadítottuk és magunk ellen ingereltük, sóvárogva gondolhatunk arra, hogy van még ennek a sártekének egy kis foltja, ahol az állatok még nem félnek tőlünk, mert még nem ismertek meg minket. Ahol, hála Istennek, az ember még nem tudta tartósan megvetni a lábát; ahol a csúfolórigó rászáll az ember vállára; ahol a légykapó a fényképezőgép fényes fémrészeit csipegeti; ahol az ölyvet majdnem meg lehet fogni kézzel; ahol az ember kis fókákkal játszadozhatik. Miért kellett ezt a helyet a világ végének nevezni? Inkább a capriszigeti Villa solitaria felírása illik rá: »Beata solitudo — soZa beatitudo«." Abban az embertelen és tudományellenes korszakban, melyet a horthysta ellenforradalmi rezsim jelentett hazánk számára, a magyar uralkodó rétegek által a nép előtt mélységes hallgatásba burkolt vagy az egyház oldaláról szidalmazott darwinizmust legkövetkezetesebben, a legmodernebb alapokon és a legtudatosabban a marxista alapon álló orvosok képviselték. Hamburger Jenő, Schönstein Sándor, Jahn Ferenc, Doktor Sándor, Weil Emil, Hollós József és a többiek még akkor is a legkövetkezetesebb darwinisták, ha esetleg egyetlen sort sem írtak le az evolúcióról, ha egyetlen ilyen tárgyú előadást sem tartottak, mert gondolkodásukba a fejlődés gondolata szervesen beleépült. Ennek a ténynek jó példája, hogy nem orvos vagy biológus hanem pl. az ilyen gondolkozású jogász is képes kellő felkészüléssel figyelemre méltó gondolatokat felsorakoztatni. Földes László kis könyve: „A fejlődés ugrásszerűsége, a szerves világban" (Kronos, 1937.), amely ugyan teljesen ki nem mondottan (a gombosi magyar vezetés időszakában) marxista módon igyekszik az élő természet problémáihoz nyúlni. Az élet