Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

A kor bélyegét Buday László: „Fejlődés, hit, alkat" című munkája (Bpest, 1944.) már címében is magán hordja. A fejlődést elismeri ugyan, mint írja: „az egyéni fejlődés nagyjában megismétli a fajfejlődést", de a továbbiakban a nietzschei, spengleri, gobineaui, s mindenekelőtt a vallásos idealista eszmék hatása alatt áll. Erre mutat pl. az ilyen könnyen általánosító biológizáló kijelentés: „Altalános biológiai törvény, hogy a fejlődés során legkésőbb kialakult, tehát legmagasabbrendű működések mennek legkönnyebben tönkre. A túlkulturált nép vagy egyén ismét »ösztöneinek rabja* lehet." Még súlyosabban esik latba a fajüldöző tudománykodás elfogadása és hirdetése: „Egészben véve igazat kell adnunk Gobineaunak, ki az északi típust állította az európai fajták élére. A hinduk között is a világos bőr a magasabb kaszt jele volt." A kasztot biológiai alapon való különbség kategóriájának tartotta, és ezzel a tudománytalanság legpregnánsabb tételeit tette magáévá. Leírja, hogy az első főkasztba azok tartoznak, akik még túlnyomóan animális vágyaknak, szükségleteknek éltek (munkások, kézművesek), magasabban a kereskedők, műiparosok. A harmadik kaszt erkölcsi céloknak élt (harcosok, közigazgatási tisztviselők), a negyedik a legmasabb szellemi céloknak (papok, tanítók, tudósok). A kasztbeli különbségeknek tehát öröklött, alkati alapjuk volt. Ezért nem tartották kívánatosnak a különböző kasztbeliek összeházasodását. „A nyugati tudományban csak az utolsó időben terelődött a figyelem ezekre az összefüggésekre" — teszi hozzá Buday. A súlyos II. világháború barbár időszaka őt nem az ésszerűség, hanem a hit irányában hajtja. Keserűen tapasztalja, hogy a hit viszont egyre inkább teret veszít, mint írja: „a hit még egyszer fölizzik a barokk időkben, de azután egyre gyengül s az emberi lélek mind közelebb jut a földhöz, melyből hajléka vétetett. Először egyesek fordulnak el Krisztustól, kik a ^fejlődésben* előre voltak. A tömeg lassan követte őket." „De nem az XJr változik és nem az igazság, hanem az emberi Ne nyugodjunk bele a tragédiába! Mert nemcsak szemlélői vagyunk; könnyen áldozatai lehetünk." 19* 291