Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

Melyik jellemzi őt helyesen a kettő közül( Mi volt Huzella: „a fasizmus korának Méhely mellett legismertebb reakciós biológusa" (Rapaics) vagy „a nemzetközi kongresszusok ismert alakja", „aki a vitákban akár német, akár angol vagy francia nyelven résztvett", „az alkotó fantáziájú, az újat kutató ember"? Valószínűleg mindkettő, a Horthy-korszak „szörnyű öntőformáiba löttyentett" tehetséges, művelt, szorgalmas magyar értelmiségi, s egyben a kor és a rendszer nyomása alatt meghajló ember, telve jó szándékkal, emberséges gondolatokkal és zavaros biológizálással a társadalom életével kapcsolatban, hatalmas természettudományi és igen sekélyes társadalomtudományi képzettséggel. Mindenesetre olyan alakja a magyar orvosi biológiának akiről beszélni kell. Hazánkban ő volt az általános biológia egyik úttörője, a szövettenyésztési vizsgálatok bevezetője, szövetmechanikai problémák invenciózus kutatója. „Munkásságának fő területe — írja Törő Imre — a sejtközi állománynak különösen a fibrillogenezisnek a kutatása volt, a hol a Virchow-féle cellularpathológiával szembeállította a munkálkodása által kidolgozott intercellluláris "pathológiát. Munkássága lapján a sejtközötti állomány nagy jelentősége domborodik ki, úgy a normális, mint a kóros állapotokban is. A szervezet és a szervek egységesítésének morfológiai kifejezését a sokat kutatott rácsrost-rendszerben látta, melyet evolúciójában az egyesejtűektől az emberiség követett. A funkció és a szerkezet egységességére is a rácsrost-szerkezet ad morfológiai bizonyítékot. Szerinte a rácsrostozat nem merev hálózatot képez, hanem a funkció szerint állandó átalakulásban lévő vázrendszert, mely a szövetelemekben egységesíteni képes azokat a mechanikai hatásokat, melyek a szervezetben bárhol keletkeznek." 1933-ban megjelent „Általános biológiájában" a problémát így veti fel: „A régtől fogva vitatott kérdés, hogy a kötőszöveti rostok intracellularisan, sajátos rostképző sejteken belül, vagy extracellularisan, a sejtközi állományból alakulnak-e ki, szorosan összefügg a nagy, általános biológiai jelentőségű problé-