Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

plazmája Európa minden részéből eredt: 4 különböző ír fejedelem véréből, több skót és pikt király véréből, a Man sziget bennszülötteiből, Nagy Alfrédtől és az első angolszászoktól, németszász uralkodóktól, Nagy Károlytól és a Karoling októl, Norvégia és Normandia nemeseitől, Bavária, Szászország és Flandria hercegeitől, Savoya és Olaszország királyaitól, nem is szólva a magyar föld hun elődjeiről, és Konstantinápoly görög fejedelmeiről. Ez a mi typikus angol Darwinunk Európa mindenféle csiraplazmájának keverékéből származott! Ha a mi szigetünkön ily hatalmas a fajok keveredése, minő lehet az Közép-Európában Olaszországban, Spanyolországban, Francia és Németországban, Ausztriában és Oroszországban?" Ilyen jellegű harc is folyt. De az ellenforradalmi rendszer mélységes rettegése és gyűlölete mindennel kapcsolatban ami haladó, megakadályozta a darwinista gondolkodás alkalmazását és terjesztését. A biológusok közül azok, akiknek következetesen haladó gondolkodásuk, célkitűzéseik voltak, általában megrekedtek pályájukon. Lambrecht Kálmán, Moesz Gusztáv, Jávorka Sándor „persona non grata"-ként éltek és dolgoztak. Még a darwinisták is meg-meginogtak ebben a környezetben. Entz Géza (ifj.) „A biológia fogalma, élettartam,, növekedés" (Bpest, 1934.) c. írásában bizonytalanná válik: „Törekvésünk az volt, hogy az élőlények különböző csoportjai között az összefüggést meg lehessen állapítani és ilyen módon az állatoknak és növényeknek reális alapokon — mint mondani szokták: vérrokonságon — nyugvó származásfáját lehessen felállítani. Azonban az eredmény nem felelt meg a várakozásnak. Az egységes kép, melyet a fantázia legszebb színekben varázsolt elé, a valóságban bonyolult és kusza szálak össze-visszaságának tünt fel, amelyek kibogozása nem sok sikerrel kecsegtetett. Oly csoportokról, amelyeknek összetartozásáról meg voltak a tudósok győződve, kitűnt, hogy nem egységes, hanem párhuzamos fejlődés eredménye hozta őket létre. A sok tekintetben csalódott kutatók alaktani vizsgálataikba bele is fáradtak, spekulációik pedig nem keltettek többé érdeklődést. Előttük részletkérdésekké zsugorodott az, amiről azelőtt azt hitték, hogy megoldásuk esetén segítségükkel fon-