Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

Itt azután már megriad a következmények kimondásától, hiszen az állati lét, a dzsungel törvényeit kellene az emberre alkalmazni. Ekkor azonban már a humanista, az orvos szólal meg, eléggé következetlenül: „Mivel pedig a mi küzdelmünk embertársunk életére vagy jeltételeire nem támadhat, természetesen csak a munka terére van szorítva, mely önkénytelenül is ujabb létfeltételekre vezet..." „Mindenki a maga és övéi számára jó helyet kíván, senki sem akar kiszórittatni, és mivel mindenki ugyanezt akarja, az egyes csakhamar kényszerhelyzetbe s végre ínségbe jönne; de a küzdelem találékonnyá teszi, uj feltételekre és munkára utalja. Ezen ethikai jelentőséget különösen azokkal szemben kell hangsúlyoznunk, kik azt állítják, hogy a létért való küzdelem a felebaráti szeretettel, a humanismussal nem fér meg. Bizonyára nem független ítélet és tárgyilagos gondolkodás jele, ha valaki irigység, gyűlölet nélkül küzdelmet magának képzelni nem bír. Hiszen a küzdelem csak kivételesen személy ellenes, általában öntudatlan küzdés az mindenkivel. Mindannyian érdekeink teljes kielégítésére törekszünk, a mit el nem érhetünk soha; kénytelenek vagyunk kevesebbel is beérni, azaz önkénytelenül is concessiókat teszünk embertársainknak. És a mint mérték szerintö ugy a mód szerint is, még pedig határozott conventionális szabályokhoz vagyunk kötve. A gyáros például nem tör vetélytársa élete ellen, — de halálának hasznát sem venné, mert ketten is is elfoglalnák helyét — hanem azon lesz, hogy jobb árukat készítsen. Az egyenes károsítás szándéka nélkül mindenki vetélytársát iparkodik túlszárnyalni, használva magának és használva a köznek, mert csak a versenyben rejlik a haladás csirája." Az utolsó mondat mutatja, hogy a jóindulatú, érdemes orvos mennyire nem tudja kiismerni magát a polgári szemlélet, a tőkés „szabad verseny" ideáljának befolyása alól, s nem veszi észre, hogy az ember már nem egyszerűen biológiai törvények, hanem társadalmi törvények szerint él és cselekszik. A továbbiakban még az is kiderül, hogy Müller Kálmán újra a polgári fogalmak közé bonyolódik, s miközben egyszer az állatoknál a