Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

kommunizmustól, tehát társadalmi szervezetről beszél, a vadállat esetében emberi jellemvonást lát, mint fejlődési ismérvet, —• szembefordul a véletlen fogalmával és mechanikus materialista módra ,.,körforgásról" beszél: „Az alsóbb rendű állatoknál, hol még a communismus bizonyos nemének van helye, oly primitiv viszonyok között, hol a Polypus önzetlen maradhatott, ott a fejlődésre csak kevés alkalom nyilik; mig a magasabb rendekben, hol az egyéni érdekek csak élénkebb küzdelem által elégíthetők ki, a fejlődés is magasabbra emelkedik. Ily szempontból a Polypus ellenében, fejlődésről tanúskodik a farkas egoismusa. Nem ismerünk mi véletlent, törvényszabta körforgásban mozgunk. A legélénkebb küzdelem által fejlődött a legnagyobb tökély, de a legtökéletesebb bír legtöbb egyéni érdekkel is, ezért legélénkebben ember küzd ember ellen." A zavart még fokozza a következő megállapítással: „Darwin elvei a puszta véletlen és vak célszerűség helyébe törvényt állítottak. Ugyanezen elveket alkalmazva a társadalomra, véletlenre és célszerűségre itt sem számithatunk, és nem szabad ismernünk egyebet, mint okokat és okozatokat." Iszlai József (Orvosi Hetilap, 1881. 1—2. szám) az emberiség faji egységének a problémájához nyúl, szembefordul azzal a haladásellenes, tudományellenes elmélettel, mely az egyik fajtát a másik fölé kívánja helyezni, s egyben rámutat a már akkor jelentkező német „felsőbbrendűségi" ábrándokra. „A leg polgárosultabb államokban... a műveltebb körökben a népszerű athropológia ethnographia már úgyszólván egész divattá lett. És hallani lehet és kell, hogy mily buzgalommal hangsulyoztatik egyik vagy másik nép felsőbb illetőleg alsóbb rendüsége. Már joggal vagy anélkül, de megtörtént, mint ezt a népszerű ember és néptani, német vagy más nyelvre irt munkák egész sora bizonyítja — kétségtelenül tényül állított, miszerint pl. az un. mongol faj alsóbb az un. caucasoid fajnál, mely egyedül volna képes minden értelemben vett szépre és jóra, s mely azért minden más fajt, a hová csak lábát teszi, onnan végül lassankint kiszorít! Hiába mondják egyes jobban értesültek szóval, hogy bizony