Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

tisták segítségére jöttek volt, nem lévén több mondanivalója a tudomány fóruma előtt, feloszlania kényszerül." Broca agyi kutatási eredményeit Török melegen üdvözli, azok világnézeti jelentősége miatt is; állásfoglalása akkor is értékes, ha szakmai szempontból ma némileg másként látjuk a kérdést. így ír erről: „A beszéd központi szervének felfedezése az agyvelőben, a mellyel ő az »emberi lelek« testi szerveinek létezését legelőször bebizonyította — a miből a század elején Gall ábrándozott vala — olyan felfedezés, melynek jelentősége a szorosabb értelemben vett tudomány határain jóval túlterjed. E felfedezésnek az összes emberiség észjárását felvilágosító hordereje van. Broca e felfedezésével az emberi nem eddigi legnagyobb szellem bajnokainak sorába lépett." A darwinizmus előretörése és az egyetemeken való elterjedése hamarosan kiváltja az idealisták, az egyház támadásait. Minthogy Magyarországon nem volt még nagy múltja a darwinista közleményeknek, eredeti antidarwinista könyvek sem íródtak. Az egyház a gyorsabb és könnyebb megoldáshoz folyamodott: idegenből fordíttatta le a német, osztrák, francia papok könyveit. E könyvek néha tudományos érveléssel, legtöbbször azonban dühös és bizonyítás nélküli kirohanásokkal próbálják az új tant kikezdeni. Az elsők közé tartozik az „Ember és állat", írta Wieser János, a csk. innsbrucki egyetemen a bölcsészet teológiai előismerettan ny. r. tanára. A könyv tartalma: „Népszerű tudományos előadások az ember és állat közötti lényeges különbségekről, tekintettel a Darwin-féle leszármazási elméletre. Fordította a Szent Istvánról nevezett esztergomi ősrégi papnövelde Magyar Egyházirodai Iskolája (Esztergom 1877.)". íme az első előadás bevezetője: „Képzeljenek önök egy férfiút, ki szerencsés volt fölvilágosult századunk minden tudományát magában összpontosítani, s ki azt most irigytelenül, mint valami fényes, homorú tükör mindenfelé kisugározza; képzeljék, hogy a férfiú valamely egyetemi tanszéken vagy valamely előkelő társaságban a megválasztott és legfölségesebb kifejezésekkel beszél a haladás — művelődés — erkölcs — szabad akarat — emberiség és egyebekről, előadás után azonban