Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)
Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)
ezen sejtek élettulajdonságai alapján élet változások eredményeződnek. Ezen változások a bevetitő-pályák mentén, fiziológiai mozgások alakjában a központi szürke állományba továbbszállíttatnak, ott tudatos érzetet támasztanak, majd ismét a társító rendszerek közvetítésével egymással összeszövődve egyéb lelki események létesítésénél szerepet vállalnak, majd azután még a közvetítő pályákra terjednek át, hogy végre ezek utján a munkás sejtekhez, vagy munkás szervekhez jutva, ezekben az élet céljait szolgáló hatásokat szüljenek.. ." Pontosan, amennyire csak kora tudása lehetővé tette, hogy félreérthetetlenül, materialista módon foglal állást a lélek, a szellem kérdésében: „ ... Az agyvelő s az idegrendszer funkcióiban látunk ingerlő erőbehatásokra erő-, anyag-, alak-, idő és hatásváltozásokat létesülni. Találkozunk az ingerlékenység, a sokasodás, az átalakulás képességével, a viszonosság és a térbeli mozgás jelenségeivel. Az eröbehatást ingernek, a kiváltott erőt tudatos érzésnek, az anyagot idegállománynak, az alakot reflexnek, az időt reakcióidőnek és a hatást lelki jelenségnek (psyche) nevezzük. Az agyvelő és az idegrendszer működésében egyúttal önmagát, valamint a hozzátartozó egész szervezetet fenntartani és szabályozni képes. A psyche eszerint lényegében nein más, mint olyan életfolyamat, amely erőnyilvánulás formájában jelentkezik, az élő szervezet életjelenségeinek egyik funkció formája . . ." Teljesen a darwini evolúció szemléletre támaszkodva írja: „ ... Az állatvilág tökéletesedése a fajfejlődés utján történik. Egyazon egysejtű élőlénynek különféle sejt testrészei fokozatosan akként alakulnak át, hogy az inger behatásra többé nem az egész sejtállomány szenvedi el az összes bántódásokat, hanem annak csak egyes részei, amelyben az egyes tulajdonságok különállólag állandósultak. A sejt egyik része ingerlékeny marad, a többi elveszíti ezen képességét, a másik része sokasodik, a harmadik az összehuzékonyságot tartja meg stb., szóval a sejtben a különféle változásokat közvetítő tudajdonságok szétkülönültek (differentiate) és evvel az élő lény a munkafelosztás elvénél fogva tökéletesebb szervezetté alakul. — Még