Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

tökéletesebb szervezetek fejlődnek akkor, ha a közös élet céljára több vagy sok sejt egyesül egymással... . . . A sejtszövetség egyes csoportjaiban a szétkülönödés még szigorúbbá válik, a munkafelosztás még tökéletesebb eredményeket szül, mert a kizárólag bizonyos célra átalakult testrészek valóságos szervekké fejlődnek és szerkezetük tökéletességéhez képest mind tökéletesebb életműködéseket teljesítenek. így jönnek létre a sejtek tömeges összetársulásából alakult sejtköztársaságok, a magasabb szervezetű élőlények. Ezeknél külön szervek, külön készülékek szolgálnak az ingerek felvételére, közvetítésére és egymáshoz viszonyítására, mint az agyvelő, az idegrendszer; majd mások az ingerhatások eredményeit hozzák létre mint a munkásszervek, az izmok, a mirigyek. Ilyen szétkülönödésből eredő munkafelosztás teremtette meg az emésztés, a lélegzés, a vérkeringés, a nyirokkeringés, az elválasztás, a kiválasztás stb. készülékeit, amelyek azonban valamennyien az agyvelő, az idegrendszer kormányzata alatt maradnak, ezáltal reflexgépezet teljességét alkotva." A reflextípusok megkülönböztetését a következőkben vázolja: „A reflex folyamatok számtalan félesége sorában két fő típust lehet megkülönböztetni: a szervetlen kívülálló külső inger okából származó külső reflex folyamatok típusát (heteroreflex) és a szervezet saját életfolyamatai adta belső ingerekből fakadó belső reflex folyamatok típusát (autoreflex). Az előbbieknek hatása azon külső tárgyra irányul, amelyből kiindultak, azért tárgyilagos természetűek. Az utóbbiak hatása a szervezetre, amelyből erednek, mint élőlényre magára irányulván személyes (subjectivus) természetüeknek mutatkoznak. Mindkettő egyfelől öröklött reflex folyamatok és a szerzett reflex folyamatok típusait állítja elénk." Lechner Szecsenov műveit közvetve ismerte, mert Herzen könyvében — amelyet Lechner olvasott — már tükröződött Szecsenov elmélete. Pavlovnak csak a pszichikus szekrécióra vonatkozó munkáit említi, amelyek 1903 előttiek. Igen érdekes, hogy tőlük függetlenül hasonló eszmékhez jut el. A tudatossággal szorosan összefüggő emberi gondolkodás és nyelv megjelenését Lechner is döntőnek tartja, de nem is-