Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Donáth István: A közegészségügyi viszonyok a Kiskunságban

sal szemben részben indokolt is volt. A nem nagy műveltségű „Elöljáróság"-nak kellett arra gondolnia, hogy képezzék magukat és könyveik legyenek. Csak az a bökkenő, hogy vajon a gyógyszerészek miért nem tudtak meghonosodni a Kiskunságban? Ők már azután tényleg tanult, egyetemet végzett emberek voltak. Az lehetett az oka, hogy a borbélyok (felcserek) lettek volna hivatva a gyógyszerek és gyógyszerészek propagálására. Ők pedig — láttuk — nem voltak népszerűek. De bizonyára a gyógyszerekben és alkalmazásukban is lehetett hiányosság, ami miatt nem lehetett sok gyakorlati különbséget látni a felcserek gyógyszerei és a kuruzslók kotyvalékai közt. De voltak olyan esetek is, amikor a kuruzslók kezelése tudományos ellenőrzés szerint is bevált. Sőt olyan javasasszony neve is előfordul, akit egyes esetekben a hatóság megbüntetett, máskor megdicsért; nem lehetett pontosan megállapítani, hogy károsan vagy hasznosan működött-e. Visszatérve a gyógyszertárak problémájára, módunk van figyelemmel kísérni Szujkó János uram kísérletét: 1805. aug. 23-án a Tanács szemére hányja Szujkó doktornak, hogy a kért 200 Ft-ot, amelyet akkor megadtak neki a patika létesítésére, nem tudta visszatéríteni, s erre hivatkoznak az új megyei orvos hasonló kérésénél. Azonkívül hivatkoznak a helyzet nehézségeire (Hiv. lev. XXI. k. 158. old.) és kitűnt, hogy még 200 Ft értékű gyógyszert sem lehetett az egész Kiskunságban eladni, a lakosságnak nem volt ilyen igénye. Igen szomorú kép ez ahhoz képest, hogy a kor telve van betegségekkel, járványokkal, és a betegek túlnyomó részben a kuruzslókhoz fordulnak. Legtöbbször azonban, senkihez. Akinek meg kell halnia, az úgyis meghal, erre tanították a papok az őseit, mert a korabeli papság már sokkal kulturáltabb, s a régi „bölcsességet", amely még olcsó is, sajnos a nép szívesen tette a magáévá. Láttuk ezt a hivatalos megállapításban is, amikor a skarlát esetében hagyják, hogy a gyermekeiket tizedelje a kór. Még a Félegyházán 1810. dec. 3-án megjelent rendelkezés is azon sopánkodik, hogy legalább „districtusonként" 1—1, öszszesen tehát a Jászkunságban 3 gyógyszertárra volna szükség,