Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Donáth István: A közegészségügyi viszonyok a Kiskunságban

s egyikre éppen Halas volna a legalkalmasabb népsűrűsége miatt, és azért is, mert a népesebb városok távolabb vannak. „Ha alkalmatos Patikários jelentené magát".. ., annak engedjék meg, hogy a saját költségén patikát tartson fenn. Addig pedig a tisztiorvos köteles gyógyszert tartani a „közönségesebb nyavalyákhoz." (Hiv. lev. XXIII. k. 259. old.) Most már tehát óvatos a Tanács, semmiféle anyagi kockázatot nem vállal, ráhárítja az esetleg jelentkező gyógyszerészekre. De ilyen — úgy látszik — nem „jelentette magát". 1830-ig, jelen adatgyűjtésem záró évéig, nem sikerült a Kiskunságban, de még a nagyban és a Jászságban sem állandó patikát létesíteni. Egy kor és táj, amelyben szakorvos nincsen csak a fővárosban, ahol az ideg- és elmebetegeket Bécsben helyezik el, ahol az orvoshiány dacára a tanult orvost a borok, a marhahús minőségének, sőt az illemhelyek, az ablakok és az ajtók megvizsgálására használják fel, ahol a rokonok a holttesteket csókolgatják, még nem volt érett arra, hogy a gyógyszerek fontosságát megértse és a gyógyszertárakat látogassa. Még megemlítem, hogy egyfelől gondoskodás történt arról, hogy a ház körüli mérges növényeket (bürök, beléndek) irtani kell, mert az főleg a tudatlan és kíváncsi gyermekekre veszélyes, akik szájukba veszik és megbetegednek tőle. Ma már kevéssé érthető, hogy ugyanakkor miért volt tilos pl. a folyóvízben a kender áztatása — mégpedig sokszor ismétlődő tilalom ez! —, s hogy a töklevelet és hínárt is irtani kellett. Egy 1811. évi (szept. 26.) utasítás pedig arra is gondol, hogy külföldi gyógynövények magvait és csemetéit igényeltesse a lakossággal, azokkal, akik ezen ,,orvosi füvek" termesztésével kívánnak foglalkozni. (Hiv. lev. XIII. k. 545. old.) Több feljegyzést találunk még ebből a korból, amelyek részletesen közlik több gyógynövény magyar elnevezését, jeléül annak, hogy a Kiskunságban is fejlődik a gyógynövények iránti érdeklődés, amely alapja lehetett volna a gyógyszerészet kialakulásának. Végül is a hasznos gyógynövényeket is leginkább a kuruzslók használták fel.