Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Donáth István: A közegészségügyi viszonyok a Kiskunságban

a veszélyes mérgek a többi orvosságtól, s az edényeken rajta vannak-e a felíratok. Ennek komolyságát erősen rontotta az —• a már ismertetett utasítás —-, hogy a lakosságnak olcsóbb legyen, boltban is lehetett kapni számos vegyiszert, köztük pl. vitriolt (kénsavat) is, amely igen veszélyes, maró anyag. Az 1786. évből olvassuk, hogy gyógyszertárat csak az nyithat, aki az egyetemen levizsgázott, és erről oklevelet nyert. A gyógyszerészek özvegyei is kötelesek szakképzett, diplomás gyógyszerészt tartani. (Hiv. lev. XIII. k. 354. old.) Mindez kétségkívül a szakma komoly megbecsülését jelenti az orvosokkal szemben. Valószínűleg már kezdettől többször felvetődött gyógyszertár létesítésének gondolata, mert 1800-ban a vállalkozó szellemű Szujkó János fizikus egész panaszáradatot terjeszt elő a Tanácsnál („Bíró és Esküdt Uraimék") sérelmezve a kiskunok közömbösségét, ami miatt nem fizetődik ki gyógyszertár létesítése. Azt javasolja, hogy Pestről vegyenek 2—300 Ft-ért gyógyszert, s ő ezt majd haszonnal árusítani fogja. A későbbiekből azt látjuk, hogy a Tanács teljesítette is Szujkó János eme kérését. Majd ugyanitt úgy döntött, hogy javítani kell a „chirurgusok" munkáját, szükséges, hogy értelmes könyvekkel legyenek ellátva és tanult emberek legyenek, akiket megkedvel a közönség, mert jelenleg nem kell nekik az orvos. A fizikusnak (megyei orvos) ismét kötelességévé teszik, hogy ügyeljen fel reájuk, az alkalmatlan „chirurgusokat" cserélje ki, nehogy hiábavalóan kapják a fizetésüket a közönségtől. Itt van előírva, hogy a megyei orvos 3—4 napot töltsön el egy községben, keresse fel ott a betegeket és beszélgessen velük, beszéljen a „chirurgusokkal" is, azok gondjaira bízza őket. (Hiv. lev. XIX. k. II. r. 17—18. old.) Ezt az érdekes kortörténeti adatot azért itt hozom fel, mert szembe állíthatjuk, hogy bár a tanult gyógyszerészeket is a megyei orvos ellenőrizte, soha velük kapcsolatos hibát nem olvashatunk annak jeléül, hogy mégis számított az, hogy valaki egyetemet végzett. Különben sok tragikus eset fordult volna elő a gyógyszerek elcserélése folytán. De azt is látjuk, hogy a közönség bizalmatlansága az orvos-