Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Donáth István: A közegészségügyi viszonyok a Kiskunságban

sokat egy barázdával sem, mint az, hogy a lakosság egészsége megóvassék. Bizony, a fizetés nagyon szerény és megszégyenítően alacsony ahhoz a munkához, tudáshoz és felelősséghez képest, amit elvártak a megyei orvosoktól. A fenti, 1769-es évben egyébként javaslat tétetik néhai Gyöngyösi Borbély Ferenc orvos fiára, Gömör megye fizikusára vonatkozólag, aki a fenti díjazással megelégedne, s lakást is adnának neki. (Hiv. lev. III. k. 320. old.) 0 Egy 1823. jan. 28-án kelt rendelkezés szerint az orvos köteles a kért és felszámított orvosi költségekről jegyzőkönyvet vezetni (Hiv. lev. XXVI. k. 362. old.), az viszont helyeselhető, hogy a kezelési és gyógymódról, annak eredményéről, s az alkalmazott orvosságokról is naplót kell vezetnie. A jászmegyei orvos, bizonyos Görög János neve többször előfordul. Űgy látjuk, hogy a fizetés egységes lehetett, de a mellékjárandóságokban, lakás, tüzelő stb. volt eltérés, mert a fenti seborvos 1816-ban megfelelőbb lakást kér, de eredménytelenül. A hatóság elutasítja a kérését. Sőt, ahol saját házuk van, lakáspénzt sem kaphatnak: „... eléggé meg lévén jutalmazva azzal, hogy Lak helyeikbe közönséges Szolgálatba és Hivatalba helyeztettek." Ez egyébként zsinórmérték a többi megyére is. (Hiv. lev. XXIV. k. 795. old.) Egy évvel előbb, 1815-ben elutasítja a hatóság a megyei orvos azon kérését, amelyben eddigi 3 öl fajárandóságát 5-re kéri felemelni. A hozott határozat nem is említi a kérést, nem is indokol, hanem kötelezi az orvost, hogy negyedévenként pontosan ellenőrizze a seborvosokat. De a bírák (elöljárók) is jelentsék be neki a betegségeket. (Hiv. lev. XXIV. k. 745. old.) Meg kell jegyeznem, ha már a halasi főjegyző kapott 6 öl fát, 5 öl fát különös gavalléria nélkül is adhattak volna a megyei orvosnak, akihez nemegyszer súlyos betegek is ellátogattak, s bizony ezért fűtött szobára volt szükségük, ha már az orvosra nem is hederítettek „Bíró Uraimék". 1786-ban a jómódú betegektől is csak „ajándékként", vagyis könyöradományként fogadhatott el a megyei orvos díjazást, két évvel ezután javult a helyzet: az orvos most már csak