Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Dr. Kiss József: Emlékezés Korányi Frigyesre

ként küzdötte végig a szabadságharcot. A világosi fegyverletétel után az osztrákok elfogták, Aradra kísérték, onnan nagy nehezen szabadon engedték. Rövid pihenésre hazajött Nagykállóba, de tanulmányai folytatására rövidesen ismét Pestre ment és folytatta tanulmányait az újra megnyílt, de a hazafiaktól „megtisztított" egyetemen. 1849 végén volt annyi bátorsága, hogy egyetemi küldöttség elén a hírhedt Prottmann rendőrfőnök elé álljon és kérje letartóztatott, szeretett tanára, Balassa sebészprofesszor szabadon bocsátását. 1852 tavaszán avatták orvossá. Balassa ajánlása alapján azonnal műtőnövendéki állást kapott a híres bécsi egyetemen. Rövid bécsi tartózkodása alatt azonban letartóztatták és a szabadságharcban vállalt szerepe miatt internálták Nagykállóba, szülővárosába. Az internálási eljárás akkor kényszerlakóhelyet jelentett, de más különös megkötöttséggel nem járt. Úgy látszott, hogy Korányi karrierje kettétört. Eleinte a kivándorlás gondolatával foglalkozott, de addig is, amíg erre sor került volna, nekiült tanulni. Tanult nyelveket, meghozatott minden jelentős német, francia, angol folyóiratot, könyvet és tanult. Közben falusi orvosi gyakorlatot folytatott. Olvasottsága, hadikórházi tapasztalatai, ösztönös diagnosztikai képességei eredményezik, hogy fiatal kora ellenére a környék egyik legjobb és legkeresettebb orvosa lesz, akit a megye határán túl is jól ismernek és Zempléntől Biharig igénybe veszik tudását. De ezzel nem elégszik meg, szellemét nem posványosítja el a jó kereset, tudja, hogy egyedül a tanulás jelenti a felfelé vezető utat. Utazni indul. Bejárja a híres európai klinikákat. Több hónapot hallgat a prágai és a párizsi egyetem világhírű professzorainál. De nemcsak a külföld vonzza, a hazai tájak megismerésére is telik idejéből. Nagy utat tesz meg a Felvidéken barátaival, Markusovszkyvzl és Hirschlerrel. Útjáról később az Orvosi Hetilap hasábjain számol be oly megnyerő módon, hogy útleírása csak az Eötvös-féle Balaton-leíráshoz hasonlítható. Első tudományos dolgozata 1857-ben jelenik meg, az akkor megindult Orvosi Hetilapban. Címe: „Adalék a lép helyzetváltoztatásai tanához". Ebben leírja, hogy a Tisza kiöntései által elposványo-