Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)
Dr. Kiss József: Emlékezés Korányi Frigyesre
sított vidék lakosságának kétharmada szenved váltóláz okozta lépmegnagyobbodásban. Csodálatos pontossággal írja le egy Szatmár megyei, gebei asszony óriási lépet. Ma, amikor a legkomplikáltabb vizsgálati eszközök állnak rendelkezésünkre, szinte elámulunk, hogy Korányi milyen művésze volt a fizikális vizsgálatnak. 1857—58-ban, az orvosi tanítás szempontjából jelentős nyugateurópai városokat útba ejtve, Londonba utazik. Útjairól az Orvosi Hetilap hasábjain az „Útitöredékek" című sorozatban számol be. Ezek nem egyszerű útleírások, hanem — az akkor talán még áttekinthető — orvosi szakirodalom feletti teljes uralomnak jeleit mutató kritikai művek. Hangsúlyozom, bámulatos, hogy egy nagykállói falusi orvos oly' tudással rendelkezzék, hogy prominens világvárosi irányzatokat is csaknem mindig helyesen, korát messze megelőző módon kommentáljon. Nagyon helyesen állapítja meg, hogy „a belgyógyászat egyoldalú irányok követése által elsilányult, a kórtan alapos és világos nézetek hiánya miatt régi bűnébe, az ontológikus rendszerezésbe esett vissza" Mai nyelvünkre fordítva már ekkor kimondja Korányi, hogy téves úton jár az a tudományos irányzat, amely minden áron való kórok magyarázására a metafizika elemeit használja fel a kutatás és megfigyelés helyett. Falusi orvos korában, bár a belgyógyászattal foglalkozik legszívesebben, természetesen általános praxist folytat, sikeres műtéteket végez, sőt ami ebben a korban szinte egyedülálló, egy lS5: > >-ban végzett műtéttel eltávolított anyagból szövettani vizsgálatot végzett (vagy végeztetett) és mikroszkóposán bizonyította a rákot. Az áttekintőképesség és diagnosztikai biztonság előnyeit, amelyet csak az általános praxisban lehet megszerezni, jóval később, világhírű professzor korában is sokszor hangsúlyozta. 1859-ben az Orvosi Hetilap pályázatot tűz ki a legjobb tudományos dolgozat jutalmazására. A fentiek ismeretében már nem csodálkozhatunk azon, hogy a pályadíjat (mely a maga nemében első Magyarországon) falusi orvos: Korányi Frigyes nyeri el. Ez a kis kötetre menő tanulmány egy harmadlagos lues esetével foglalkozik. Itt is elárulja átfogó méretű irodalmi tájékozottságát, kb. 50 szerző ide vonatkozó művét dolgozza fel és kommentálja. Nem térek ki az akkor nagy figyelmet keltett munka ismertetésére, csak egyetlen mondatát idézem, amely ma is útmutatója lehet minden kutatónak:
