Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Dr. Borsa Gedeon: Argenti Döme (1809-1893)

augusztus 18-án halt meg 83 éves korában, felesége pedig, született Bandi Zsófia 1848. április 4-én 60 éves korában. Az említett anyakönyvekben megörökítették Argenti Döme két testvérét is: Jánost, aki 1812. április 6-án és Erzsébetet, aki 1814. január 23-án született. Jánosról későbbi adattal is rendelkezünk: 1822—1825 között látogatta a vád piaristák iskoláját (vö, bibliográfia 101 — 106), de 1834ben már bizonyosan nem volt az élők sorában. Argenti Döme ugyancsak a piaristák helyi iskolájának volt diákja az 1820. és 1825, évek között mint osztálya legjobb tanulója (vö. bibliográfia 101 — 106). Az itt kapott nevelés azután kihatott egész életére, nemcsak annyiban, hogy 1835, szeptember 29-én a pesti belvárosi plébánián áttért a görögkeletiről a katolikus vallásra (Matricula baptisatorum, tom. 12. 1822 — 1829 — Conversiones 2. 1.), hanem elsősorban abban, hogy apja eredeti szándékától eltérően, aki őt is kereskedőnek szánta, az orvosi pályát választotta. (Csaknem költői hangvételű az a beadvány, amelyet 1837. január 26-án édesanyja a váci püspökhöz intézett, és amelyben fiának szülei hitére való visszatérésit kérte, természetesen eredménytelenül. — Vác, püspöki levéltár: Ad privata. Ad Fasc. 94. sub. Nr, 3.) Orvosi tanulmányait a pesti egyetemen végezte, ahol professzorai közül Lenhossék Mihály Ignác volt rá a legnagyobb hatással. Gyakorolni a Rókus Kórházba járt. Diplomáját azonban meglehetősen késve nyerte el, ennek fő oka az volt, hogy apja egyre rosszabb anyagi körülmények közé került és így fia taníttatást költségeit nem tudta zökkenőmentesen biztosítani. Hozzájárulhatott ehhez a fiú és szülei közötti viszony megromlása, mely viszont a vallásváltoztatásra vezethető vissza, A záróvizsgákat ugyan már korábban letette, de a „gradualis taxa" megfizetésének késedelme miatt a diplomát csak később kapta meg. Értekezését, amely „Dissertatio medico-practica de cephalalgia" címmel jelent meg nyomtatásban, 1836. március 4-én védte meg. A kis kiadvány természetesen nem kiforrott munka, hanem inkább csak kísérlet — a korabeli ismeretek alapján — a különféle fejfájások tüneteinek, okainak és gyógyításának csoportosítására. Tanulmányainak elvégzése után visszatért Vácra, ahol az időközben csődbejutott apja anyagi helyzetét kísérelte meg — eredménnyel — egyensúlyba hozni. A homöopatia megalapítójának,