Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Dr. Borsa Gedeon: Argenti Döme (1809-1893)

Hahnemannak munkáit olvasva ezekben az években ő is lelkes híve lett. Ennek gyakorlati alkalmazásához lehetőséget nyújtott az 1834. február 26-án kelt helytartótanácsi rendelet, amely engedélyezte ezt a korábban tiltott gyógymódot. Az 1838 és 1842 közötti években a Társalkodó c. folyóiratban több cikkében védte és propagálta a homöopátiát. Fő művét a „Különféle betegségek hasonszenvi gyógyítása"-t — amint azt az alcímben is megjelölte, „nemorvosok és kezdő hasonszenvi orvosok használatára" írta és az 1847-ben jelent meg. A kötet elsőnek a homöopátia elveit tárgyalja, majd az egyes betegséggel kapcsolatban ajánlott gyógymódokat írja le a tünetek testrészenkénti csoportosítása szerint. 1855-ben — nyolc évvel az első után — bővített formában jelent meg a munka második kiadása. Az 1858-ban napvilágot látott harmadik kiadástól kezdve, hogy háláját és elismerését mesterével szemben kimutassa, könyvét Hahnemann életrajzával egészítette ki, és ezt a kiadást Scitovszky prímásnak ajánlotta, A változatlan 1862. évi negyedik megjelenés után, 1864-ben új címmel két kötetben „Hasonszenvi gyógymód" elnevezéssel került ki a könyv a sajtó alól. Argenti ugyanis hasonszenvi gyógyszertanról írt részt csatolt művéhez, és azt Károlyi Istvánnak ajánlotta. Ilyen formában került kiadásra hatodszor is a munka 1869-ben, ez alkalommal azonban Mailáth Antalnak ajánlva. A hetedik kiadás újra átdolgozva és a gyógyszertant elhagyva ismét egy kötetben jelent meg 1877-ben. Közvetlenül halála előtti dátummal látták el előszavát műve utolsó megjelenésekor, 1895-ben, ez azonban nem új átdolgozás, hanem az előzővel azonos. Munkájának első német nyelvű fordítása — a harmadik magyar kiadás alapján — 1860-ban, a második pedig — a hetedik magyar kiadás alapján — 1876-ban jelent meg. A nyolc magyar és két német kiadás összes példányszáma mintegy tízezer volt, ami az akkori magyarországi viszonyok között rendkívüli könyvsikernek tekinthető, még ha félévszázadra vonatkozik is. Bizonyítja ezt az is, hogy a hatodik kiadástól kezdve már nem saját vállalkozásban jelent meg, hanem a Grill Kiadó gondozta a művet. A könyv visszhangja általában kedvező volt, ezt bizonyítja a számos kiadás. Akadtak azonban disszonáns hangok is, amelyek Argenti munkáját már a korábban publikált és jól ismert munkák