Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Dr. Bencze József: A magyar kalendáriumok orvostörténeti vonatkozásairól

Januáriusról például ezt írja: „Mense Januario nullo modo sanguinem minuas et rectualium accipias". Felsorolja ezután a szerencsés napokat (bona tempóra), amelyek különösen alkalmasak a vérvételre. Meg kell jegyeznünk, hogy adatainak egy része még a VIII. századból származik, Beda Venerabilis kéziratából. Az érvágó és köpölyöző részeket és asztrológiai összefüggéseiket onnan vette a kódex szerzője. Több breviáriumban naptári jegyzetek is találhatók orvosi tanácsokkal. (Knausz Nándor: Misekönyvek és breviáriumok a magyar egyházban. Esztergom, 1870. — Zalán Menyhért: A Pray Kódex forrásaihoz. Magyar Könyvszemle, 1920.) XV—XVI. század. Borsa Gedeon, az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei 10—11. számában (1958) írja, hogy Turócszentmártonban, a Matica Slovensko könyvtárban őriznek egy 1496ból való ősnyomtatványt, amely Magyarország számára készült falinaptár. A falinaptár közepén érvágó emberke áll, csillagképekkel körülvéve, a bal felső sarokban egy ülő asszony, amint karját érvágásra nyújtja, a jobb felső kép ennek a folytatása, az asszony ölében tálszerű edény, amelybe a vér csurog. Bal oldalt lent ágyban fekvő beteg, akinek az orvos gyógyszert nyújt oda, a jobb alsó sarokban pedig az ülő beteget köpölyözi. A Thuróczy Kódexben, valamint a Peer Kódexben „Ciziók" címmel vannak feljegyzések. Ez utóbbiak annyiból fontosak, mert ezek alapján jelent meg az első nyomtatott és magyar nyelvű csíziókalendárium, amelyet Székely István szerkesztett; 1538-ban nyomtatták ki Krakkóban. Ez már tartalmaz orvosi vonatkozásokat, egészségügyi rendszabályokat. (Erdélyi Múzeum Evkönyvei, V. kötet. 1868-1873-ig. II. 35. oldaltól.) Ezek az egészségügyi regulák négy pontban foglalhatók össze: 1. Hogyan éljen egészségesen az ember? 2. Mennyi bort igyék? 3. Melyik hónapban fürödj ön? 4. Melyik hónapban vágasson eret, vagy köpölyöztesse magát? Székely csíziója a század végén követőkre talált, mégpedig protestáns papokra, akik Erdélyben szerkesztettek csíziókat.