Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Dr. Bencze József: A magyar kalendáriumok orvostörténeti vonatkozásairól

A második magyar nyelvű nyomtatott kalendárium 1562-ben Bécsben jelent meg (Magyar Könyvszemle, 1892 — 1893); lengyel eredetiből (Tiotrconi Tamás) Bornemissza deák fordította magyarra. Kilenc évre rá — 1571-ben — jelent meg magyarul Egyed Gergely fordításában, ugyancsak lengyel eredetiből, a harmadik magyar kalendárium ezzel a címmel: „Kalendárium. Az égnek forgásábul megismert és el rendelt practikával egietemben megismert a mostani Urunk Jézus születése után MDLXXI. esztendőre Curéloniai Sanizló jakobeius mester Crakkói Académiának Astrológ judiciuma szerent E.G. által magtárra fordétotth." Külön fejezet foglalkozik az egészségügyi kérdésekkel, melyből idézzük a következő pár versezetet: Január : „Keuam eret Lanus vágni..." Március: „Mes eret az tagodon..." Május: „Mosódni, vért venni, magadat orvoslani kellő..." Szeptember: „Immáran az tiltoth ételt most ennie kellő. Jo bor, borsos étek, ió most enni giömelczeth. Nis eret az fejeden, hasadat tisztítani kell kellő Hogi kolika, valami vesse ne benned agiath." Október: Belbeli tisztétás, mast is vagathni ereth. Majd 1575-ben jelent meg magyarra fordítva: „Cizió, az az Asztronómiai Tudománynak rövid értelme való leírása Királyhegyi (Regiomontanus) Müller János írásaiból magyarra fordította Heltai Gáspár kolozsvári pap." Ennek a csíziónak első eredeti lengyel példánya már 1474-ben jelent meg; számunkra csupán azért fontos, mert ebből a kalendáriumból fejlődött ki a későbbi magyar kalendáriumok formája, amelyet úgyszólván a XVIII. századig nagyjából meg is tartottak.