Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Dr. Bencze József: A magyar kalendáriumok orvostörténeti vonatkozásairól

A MAGYAR KALENDÁRIUMOK ORVOSTÖRTÉNETI VONATKOZÁSAIRÓL írta: DR. BENCZE JÓZSEF (Szombathely) /. jejezet A

magyar kalendárium-irodalom orvostörténeti áttekintésekor megállapíthatjuk, hogy hazánkban is óriási anyag ez, amelyből csupán annyit és azt emeljük ki, amennyi és ami szempontunkbó. jellemző, rámutatva arra, hogy kalendáriumok voltak a „csíziók" is A különböző rendszerű időszámítások után Magyarországon az 1587. évben vezették be a Gergely pápa által megreformált időszámítást. Életbelépését a protestáns főurak meglehetős oppozíciója kísérte. (Bod Péter: Magyar és Erdélyország históriája, II. kötet, 3, könyv, 16. rész.) A hónapok és napok elnevezése nálunk is több ízben változott. Őseink rovásírással fákba vésték az időszámítást és annak változását, (Sebestyén Gyula: A magyar rovásírás hiteles emlékei. Budapest. 1910. 35. oldal; és Németh Gyula: A régi magyar írás eredete. Nyelvtudományi Közlemények, 1917. — Jakab Elek: A Kalendáriumokról történelmi és politikai tekintetben. Budapest, 1881.) XII— XIIL század. Az első magyar keresztény kalendáriumot Weszprémi említi (I. 50. lap) és megállapítja, hogy Petrus de Dacia a XIII. században naptárt írt. Erre vonatkozólag azonban egyéb nyom nincsen. A XIII—XIV. században a misekönyvek és kódexek is tartalmaznak naptári részeket, pl. a Pray Kódex a XII. század végéről való, minden hónapra köpölyözési és érvágási tanácsokat ad.