Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)
Dr. Hahn Géza: Az első orvosok a magyarországi munkásmozgalomban
Steiner, Löwinger, Csillag, Rényi, Ebner, Ubrik, Kopetz, Popp doktorok neveivel találkozunk Budapesten; dr. Hédervári végezte a munkások ellátását Űjpesten; dr. Biczó Kispesten. Vidéken Miskolcon dr. Fodor, Szentendrén dr. Mester, Szombathelyen dr. Takács, Szigetváron dr. Szabó, Székesfehérvárott dr. Rebák, Tóvárosban dr. Klein, Szegeden dr. Altner, Szolnokon dr. Vezér működtek a múlt század 8o-as éveiben, mint egyleti orvosok. A Pénztár a Budapest VII., Dob u. 67. szám alatt (utóbb az ingatlan Dob u. 75. házszámot kapott) levő székházában 1879-ben rendelőt állított fel, amelynek első főorvosa dr. Csillag Zsigmond volt. A rendelő 1890-ben vízgyógyászati részleggel, 1895-ben 8 szakrendeléssel, elektroterápiával és laboratóriummal bővült, egy ideig a rendelő mellett 8 ágyas fekvőbetegrészleg is működött. A budakeszi Tbc Szanatórium megalapítását megelőzve a Pénztár Szentendrén 1895-ben kórházat létesített, főleg a tbc-s betegek elhelyezésére. A központi rendelőt dr. Schwarz József, majd dr. Grünhut József irányította. A szemészeti szakrendeléseket dr. Sz'dy Adolf és dr. Möhr Mihály vezette, a sebészetet dr. Lévai József, az ideggyógyászatot dr. Stein Fülöp, a fogászatot dr. Abonyi József. Az orvosok közreműködése a pénztári orvosi ellátásban maga ia kiállást jelentett a munkásosztály mellett. Az orvostársadalom túlnyomó része érdekeinek veszélyeztetettségét látta a betegbiztosítás terjedésében. Különösen kiéleződtek az orvosok támadásai a betegbiztosítási intézmények ellen a kötelező betegbiztosítás bevezetése után, amelyet az 1891. XIV. törvénycikk rendelt el. Meg kell jegyeznünk, hogy egyes neves orvosok, mint Szalárdy Mór a hazai gyermekvédedem úttörője, elsősorban nem a munkásbetegbiztosítás intézményét kifogásolta, hanem a középosztály számára létesített, részben karitatív betegsegélyző egyesületek (pl. a báró Hirsch-féle) működését. Igen sokat foglalkozott a hazai orvostársadalom a betegsegélyző intézmények kérdéseivel az 1896. évi Millenáris Orvoskongresszuson. A Gyógyászat helyet adott nemcsak a biztosítási intézményt támadó cikkeknek, hanem az annak védelmét szolgáló megnyilvánulásoknak is, ezzel is jelezve, hogy a lap múltbeli, sokban klerikális beállítottsága az új szerkesztő, Schächter Miksa tevékenysége révén felszámolódott. A Gyógyászatban írt Pikler J. Gyula (1864-1952) cikket a beteg-