Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Dr. Hahn Géza: Az első orvosok a magyarországi munkásmozgalomban

segélyző egyletekről és pénztárakról. Pikier, miután 1891-1892-ben körorvosként működött, 1894-1897-ben Budapesten volt az Általános Munkásbetegsegélyző Pénztár orvosa. Cikkében rámutatott a Pénztár által nyújtott orvosi ellátás megfelelőbb megszervezésének szükségességére és nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az orvostársadalom számára nem lesz kedvezőbb, ha szembefordul a betegbiztosítással, amely a munkásosztály érdeke. Érvekkel bizonyította, hogy az orvosok érdekei azonosak a többi dolgozók, főleg a munkások érdekeivel: „Bármelyik legyen tehát a munkáskérdésnek helyes megoldása, akár magában oldható az meg, mint az egyik vélemény tartja, akár csak az egész társadalom átváltozása formájában, mint mások állítják, az orvosi kenyérkereseti kérdés vele mindig azonos megítélés alá esik" (5). Pikier a továbbiakban a Központi Statisztikai Hivatalhoz került, és nagy érdemeket szerzett a népesedési statisztika fejlesztése körül. A munkásmozgalomtól egyébként eltávolodott és George közgazdasági irányzatának lett egyik hazai képviselője. Mint orvos elsősorban azáltal foglal el említésreméltó helyet a hazai orvostörténetben, hogy elsőnek jelölte meg az orvostársadalom számára saját fejlődésének szükségszerű útját. Az Általános Munkásbetegsegélyző Pénztár orvosai nemcsak közvetlen orvosi segélynyújtással állottak a munkásosztály mellé. Egészségügyi felvilágosító tevékenységgel igyekeztek a munkások egészségét védeni, ilyen cikkeket írt pl. Grünhut József. Lévai József az üzemi balesetek elleni védekezéssel foglalkozott több munkában. Stein Fülöp az antialkoholista küzdelmet szervezte a munkások között. Pach Henrik (1872-?), aki először a magyarfalvi cukorgyárnak volt az orvosa, a továbbiakban pedig az Általános Munkásbetegsegélyző Pénztár titkára, elsők között állított össze átfogó ismertetéseket az iparegészségügy köréből. Mint a munkásbetegsegélyző pénztár orvosa kezdte meg működését Friedrich Vilmos (1864-1945), aki a foglalkozási betegségek kór- és gyógytanát Magyarországon az egyetemi disciplinák közé fejlesztette. Az orvosok politikai vonatkozású közreműködése főleg a munkássajtó számára írt cikkekben nyilvánult meg. A munkásmozgalom sajtója igen élénken reagált az egészségügyi problémákra. Az egészségügyi vonatkozású észrevételeket, cikkeket egyrészt nem-orvos munkatársak írták, találunk továbbá cikkeket a munkásmozgalom-