Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Dr. Tasnádi Kiibacska András: Palaeophysiologiai és palacopathologiai jegyzetek

koponya, a gerinc egyes csontjai, az úszók sugarai, a bordák eredeti csontanyagára kívülről rakódtak rá a periosteumból csontköpönyegek (7). Ezeknek, a pachiostotikus periostalis csonttömegeknek a jelentkezése teljesen más jellegű pachiostosist hív életre, mint amilyenekkel a tetrapodákon, vagyis a halak csoportján kívül a négylábú gerinceseken találkozunk. így és innét indult el a pachiostosis jelenségének megfigyelése és 3. ábra. Pachyostosisos halcsontváz (Chaeodipterus). Röntgenkép. í

j/

í (Kaiser nyomán.) vezetett el a maga külön útján a hal-pachiostosis eseteinek magyarázatához, az élő és kihalt halféléken. A további, az igazi, mondhatnánk a fő vizsgálati útvonal azonban hamarosan egészen másfelé vitt. Anyagában és hatásában hasonlíthatatlanul nagyobb lett a pachiostosis jelentősége. Az elmúlt évszázad közepétől 1920-ig, Nopcsa idevágó vizsgálatainak kezdetéig többen megfigyeltek és leírtak a humán pathologiában, az állatorvosi gyakorlatban és az őslénytanban megvastagodott, felduzzadt csontállományú vázrészeket, s ezeken rendsze-