Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Dr. Tasnádi Kiibacska András: Palaeophysiologiai és palacopathologiai jegyzetek

rint a pachiostosis jelenlétét állapították meg anélkül, hogy a „betegség" jellegét közelebbről megvizsgálták volna. Mindegy volt, hogy a csontszövet osteosclerotikusan megvastagodott, vagy lazán felfúvódott. A betegség természetével, ha egyáltalán betegségről beszélhetünk, senki nem volt tisztában. Nopcsa a jelenség okát a négylábú állatokon így határozta meg: 4. ábra. Pachyostosis őscet csigolyán. Törzsfejlődés folyamán állandósult bélyeg. {Ábel nyomán.) A secunder módon a szárazföldi életről ismét a vízi életre viszszatéréskor jelentkezhetik egyes állatcsoportokon, például az szirénákon, cetféléken, a pachiostosis. Ebben az esetben nem egyéni megbetegedésről van szó, hanem a törzsfejlődés folyamán állandósult jellegről. Nem betegségről, hanem rendes palaeophysiologiás jelenségek végső okáról, amely immár normális sajátságává vált a törzsfejlődési sor végén tetőző mai állatnak, esetleg egy-egy törzsfejlődési oldalág végén kihalt állatfajnak. Ebben az esetben a pachiostosis az állat szervezetével, illetve vázával egyszer s mindenkorra egyesült, annak szerves tartozéka lett. Az állattípust zoológiailag, tehát generikusan vagy fajilag jellemzi. A pachiostosis megjelenési helye és mértéke a vázon ezek szerint típusjelleg.