Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)
Dr. Harangby László: Mecsnyikov munkássága és jelentősége az orvostudományban
Ezen vizsgálatok első és legmaradandóbb eredménye az volt, hogy a syphilist sikerült emberszabású majmokra átoltani, s ezzel megvetették a kísérleti syphilis-kutatás alapját. Ezután a syphilises ragályozó anyag terjedési útját vették vizsgálat alá, és arra a megállapításra jutottak, hogy ha az oltás helyét 24 órán belül eltávolítják, a megbetegedés nem tör ki. Munkatársának gyakorlati érzéke ezúttal úgy látszik Mecsnyikovot is megihlette, és megpróbáltak olyan eljárást kidolgozni, amellyel az éppen megtörtént fertőzés helyén a kórnemző anyagot el lehetne pusztítani, és a betegség kitörését meg tudnák akadályozni. A vizsgálatok a Kalomel-kenőcs megalkotásához vezettek, amelynek kipróbálására a Mecsnyikovétt rajongó tanítványok egyike önként vállalkozott. A sikeres kísérlet ezúttal is - mint Mecsnyikov életében annyiszor - vihart eredményezett, nyilvánosan azzal vádolták meg, hogy a syphilis elleni védőeljárásokkal az erkölcstelenség büntetését hárítja el, és az erkölcstelenséget terjeszti. Mecsnyikov az erkölcscsőszöknek ezúttal sem maradt adósa. Azt üzente, hogy „miután erkölcsös eszközökkel eddig nem sikerült a syphilis terjedését megakadályozni, kénytelen volt valami erkölcstelennel próbálkozni". A syphilisre vonatkozó kutatások azonban csak részvizsgálatai voltak az érelmeszesedés, és az elöregedés problémáinak. Utóbb a korai érelmeszesedés fő okát Mecsnyikov nem is a syphilisben, hanem a bélbaktériumok rothasztó hatása következtében létrejött szervezeti önmérgeződésben vélte megtalálni. Hogy a fenti elgondolás alapján a bélben élő, rothadást keltő baktériumok elszaporodását megakadályozza, olyan baktériumok után kutatott, amelyek a rothasztó mikroorganizmusokat a bélcsatornából ki tudnák szorítani. Vizsgálatai közben felhasználta azt az állítást, hogy Bulgáriában a savanyú tejjel táplálkozó lakosság között feltűnően sok a magaskorú egyén. Tenyészeteket készített a savanyú tejben lévő baktériumokból és az ún. Bacillus hulgaricus kultúrájának a bélcsatornába való juttatásával igyekezett a rothadáskeltőket elnyomni. Az határozottan be is bizonyosodott, hogy a Bacillus bulgaricus és a rokon baktériumok a bélrothadást előnyösen befolyásolják, ez magyarázza az aludttejnek a bélműködésre gyakorolt kedvező hatását. Mecsnyikov további következtetéseit azonban túlzottnak és egyoldalúnak tekinthetjük, amelyek jórészt egy olyan elöregedő tudós különcködéseiből
