Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Erdősi Laura: Wernher: De admirandis Hungáriáé aquis (1549)

besűrűsödik. Közben azonban folyton utána öntenek ugyanebből a folyadékból, hogy az üstök tele legyenek. Aztán fakádakba öntik, melyekbe vesszőket dugtak be, hogy ezekre rátapadjon. Ez az, amit főzött, vagy mesterséges vitriolnak hívnak. Ennyit a vasat maró víz erejéről és hatásáról. Kőképző Most a kőképző forrásról beszélek, mely fajforrások tából sok van a Szepességben. Közülük néhányat éppúgy látogatnak, mint a hő- vagy más gyógyforrásokat. Van is bennük valami forróság, vagy inkább langyosság, amit mind télen, mind más évszakokban világosan érezni. Közülük is kitűnik az a forrás, amelyik valóságos halastavat képez annál a falunál, melyet a szepesi németek Rauschenpach patakjának csobogásáról neveztek el. Bőséges a vize és a beledobott fát úgy bevonja kőzettel, mintha kérge lenne. A másik ilyen a Jánosról nevezett falu közelében van. Amelyik forrás vize ui. szűken fakad, alig folyik valamicskét, mindjárt követ képez. így halmokat képeznek, melyeknek egyike Szt. András falva mellett látható. A másik, a többinél híresebb, pedig Szepes vára közelében van, Szt Márton temploma mellett, amely a legfőbb szepességi szentegyház. Itt a forró vízhez hasonló forrás bugyog, vagy inkáb tör elő nagy belső mormogás és zaj kíséretében, amit nem kis csodálkozással hall, aki a fülét odatartja. Mégpedig nemcsak a szabad ég alá tör ki, hanem földalatti folyosókat is keres. Bármerre halad, kőzetet képez, bár a föld alatt képződő ilyenfajta kőzet, ha eső öntözi a talajt és a vizenyősség sokáig megmarad, feloldódik. Ezt az így feloldódott és kibányászott anyagot a lakosság mész helyett vakolásra használja. A szabad ég alatt keletkezők azok a kőzetek, melyeket tufának mondanak. Ezek simaságukkal és