Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Erdősi Laura: Wernher: De admirandis Hungáriáé aquis (1549)

ritkaságukkal a tajtékkőhöz hasonlítanak. Mivel pedig valószínűleg enyvet is tartalmaznak, a környéken építkezők szívesen használják falépítéshez. Ezért mondogatják egyes ottani lakosok, hogy vízből épült házban laknak. Egyébiránt némelyek számára nem kevésbé Nyáron csodálatosnak tűnik, hogy a várhoz közeli he- befagyó forrás gyen egy barlangban a télen folyékony forrásvíz nyáron annyira befagy, hogy innét szoktak italok hűtésére jeget vinni. Ami továbbá azokat a forrásokat illeti, me- Mérges^ lyeknek vize a belőlük ívó élőlényekre nézve orraso halálosak; egyikük a Sarmát sziklák lábánál találhatók, mely utóbbiak - mint mondtuk - Szepes fölé emelkednek. Ennél hírhedtebb az a másik kettő, amelyek Sáros megyében mintegy szemben van hasonnevű várral. Ennek a várnak magam vagyok a kapitánya. Az ui., amelyik a sziklák lábánál van, csak a belőle ivó madarakat öli meg állítólag. A másik kettőről azonban azt mondják, hogy nemcsak a madarakra, hanem más élőlényekre is ártalmas. Ezért szorgosan szokták őket őrizni, nehogy valami barom hozzájuk férkőzhessen. Egy másiknál, amelyik csaknem eperjesi allattvalóink határában fekszik többnyire sisakvirág nő. Hogy ebben a növényben méreg van, magának Ovidiusnak is egyetlen verssora bizonyítja: „A szörnyű mostohaanyák mérget kevernek". Ebből is látható, hogy ez a forrás innen kapja mérges nedvét. A források ui. olyanok, mondja Plinius, amilyen a föld, melyen keresztülfolynak, s amilyenek azoknak a növényeknek a nedvei, melyeket áztatnak. Valóban különös természete ennek a forrásnak, hogy azt mondják, a növekvő holddal gyarapszik, a fogyó holddal csökken, úgyhogy újholdkor teljesen elapad. Ezt mindenki akkora köz9 Orvostörténeti Könyvtár közi. 129