Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Erdősi Laura: Wernher: De admirandis Hungáriáé aquis (1549)

nak ismerete hozzá tartozhatott a korabeli műveltséghez. A latinul írott mű magyar fordításban ezideig még nem jelent meg. Wernher György Paskoviában (Szilézia) született. Boroszló püspöke, Thurzó János küldte őt a krakkói egyetemre, ahol a legnevesebb mesterektől tanulta az irodalmat, a többi között Eck Bálinttól. 1519-ben az Artes Liberales babérkoszorúsa lett, ezután hathatós ajánlást nyert Herbersteinhez, aki pártfogásába vette és barátságával tűntette ki. Mint tanító működött Kassán és Eperjesen, majd az ország főtanácsosa, ezt követően Sóvár, később Szepes várának kapitánya és a vidék főispánja lett. Mint a sárosi vár kapitánya, egyben a szepesi kamarának igazgatója is volt, aminek jelentősége a török hódoltság után nőtt meg, mivel jóformán az egész megmaradt felvidék pénz- és bányaügyeit ott intézték. Herberstein Wernhertől értesült a Szepesség kiváló gyógyforrásairól. Hozzáírt levelében említi, hogy II. Lajos királynál Budán követségben járván, látott olyan meleg forrásokat, amelyeknek hőségét a kéz nem állotta ki. Hallott a Galgócz közelében levő hőforrásokról is. Kéri, hogy írja le ezeket a nevezetes helyeket, hogy azok tovább ne maradjanak ismeretlenek. Erre írta meg Wernher a De admirandis Hungáriáé aquis-t, amelyből a XVI. század Magyarországának gyógyforrásairól kapunk képet. A könyvhöz a kor szokásainak megfelelően ajánló verssorokat írt Joannes Lndovicus Brassicanus bécsi egyetemi tanár. Egyébként Pesti Gábor bibliai fordításához is ő írt latin üdvözlő verset. Magyarországon jártában ismerkedett meg Pesti Gábornál, aki ebben az időben másolta le Janus Pannonius verseit és egyik másolati példányát neki adta. Egyébként az irodalom Brassicanusról, mint a Korvina egyik emlékezetes megdézsmáló járói beszél. A könyv elejére ajánló és dicsőítő verset írt még Sigismundus Torda Gellous (Gyalui Torda Zsigmond) eperjesi rektor, aki 1550—1554-ig az ottani iskolát vezette, szolgálata leteltével elhagyta a tanítói pályát és a király szolgálatába lépett. Egyideig Wembernek segéde volt a felsőmagyarországi királyi jövedelmek kezelésében. Később a kassai kamara elnöke lett. 1554-ben tesz először említést Melanchton ismert leveleiben Gyalui Torda Zsigmondról, illetőleg egy tőle kapott levélről. Eperjes városának tanácsa 1559-ben Torda ajánlatára követeket küldött Melanchtonhoz azzal a kéréssel, hogy a város részére lelkészt ajánljon.