Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

zást kér, mégpedig évi 2 mérő búzát és 2 mérő rozsot. A tanács teljesítve nevezett kérését, utasította Sipos Szabó Ferencet, a város malomgazdáját (a városi malomra felügyelő tanácstagot), hogy adja ki a kért terménymennyiséget [50/a]. Ekkor tanult gyógyszerész még nemigen volt hazánkban, legfeljebb orvosgyógyszerészekről beszélhetünk, vagyis az a kevés tanult orvos egyben gyógyszert is készített, vagy mint említettük, maguk a chirurgusok is a kor divatjának megfelelően. Ezért igen elburjánzott a különféle kuruzslók és javasok tevékenysége is e téren. Ezek a javasok nemcsak gyógyítással foglalkoztak, hanem különféle orvosságokat is állítottak össze minden elképzelhető ártalmatlan, de sokszor az egészségre ártalmas anyagokból. Bár az is igaz, hogy voltak használható orvosságaik is. Bizonyos növények és más anyagok gyógyhatásának ismerete ellenére, általában azonban orvosságaik kevés eredményt mutattak fel, bármilyen babonás eljárással, illetve szertartással is alkalmazták. Korabeli bűnperek tanúsága szerint az ilyen orvosló, illetve gyógyszerkészítő javasok - sokszor sikerrel is - méregkeveréssel is foglalkoztak. A boszorkányperek vádja legtöbbször gyógyítás vagy betegség, illetve halál okozása volt. 1629-ben Nyirő Lőrinc a pannonhalmi főapátság tiszttartója azzal vádolta a többi között Bősze Györgynét, hogy nevezett Káinok nevő falunál felment a Dunán Halászi felé, ott a szigeten jegenyebimbót szedett és abból különféle kenőcsöt készített emberek megrontására, melyet a káinoki bíró, Róka György levelével is igazolt. Ebben a bűnügyben a szerencsétlen javasasszonyt azután a bírák csigán való megexaminálás (vallatás) után tűzhalálra is ítélték [51]. Az ilyen és hasonló esetekben nem csodálkozhatunk azonban, ha figyelembe vesszük, hogy a különböző és nyíltan árusított csodaszerek, csodabalzsamok és minden betegséget gyógyító íreken kívül a babonás orvosi eljárásokat még nyomdai termékek útján is ismertették és terjesztették. A hatóság ebbe viszont nem avatkozott bele, illetve nem gátolta az ilyen tudománytalan ismeretek terjesztését. Hogy egy példát is lássunk: az 1630-ik évi debreceni kalendárium a többi között foglalkozik az „Eer vágásról és Köppölyözesről es Orvossággal való elesnek nehany Regulai"-val is. Láthatjuk, hogy az érvágást és köpülyözést gyakran használták e kor emberei, és az orvosság fogyasztását is babonás felfogás szabályozta. „Tavasszal -