Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kárpáti Endre: Madzsar József egészségpolitikai tevékenysége a magyarországi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság idején

és ellenforradalmár között. Az egészségügy modern berendezése az ország minden lakosának, mindenkor érdeke, viszont annak elhanyagolása, bárminemű szabotálás az egészségügy terén, vagy a lehető javítások, lehető új intézkedések elhalasztása, teljesen függetlenül a kormányzat formájától, az országra nézve mindenkor egyaránt veszedelmes. Az orvosnak nem lehet feladata, hogy az egészségügyi intézkedések elhanyagolásával, betegség és pusztulás árán siettesse valamely kormányzati rendszer megdőlését. Az ilyen eljárás a legélesebb ellentétben állna úgy az általános emberi etika alapelveivel, mint az orvosnak orvosi esküjével". „. . . az orvos nem helyezkedhetik arra az álláspontra, hogy szocializált szanatóriumban nem fog operálni, vagy hogy szocializált gyógyszertárból nem rendel gyógyszert, a közegészségügy vezetője pedig nem állhat arra az álláspontra, hogyha az általános kormányzati elvek és ezek alapján kiadott rendeletek a szanatóriumokat, vagy gyógyszertárakat szocializálják, akkor ezekkel az intézményekkel többé nem foglalkozik, hagyja azokat pusztulni, vagy hozzá nem értő kezekbe kerülni, ahelyett, hogy igyekeznék azokat a közegészségügy érdekében az adott viszonyok közt a lehető legjobban hasznosítani..." [33]. Ezek voltak azok a gondolatok, melyeket Madzsar a proletárdiktatúra kikiáltása után összehívott első osztályvezetői értekezleten ismertetett. És mint írja, a zömükben régi szakemberekre meggyőzően hatottak az így kifejtett érvek „és ugyanolyan buzgalommal folytatták Magyarország egészségügyi újjászervezésének munkáját, mint azt a Károlyi-kormány alatt vezetésem mellett megkezdték" [34]. Az erőltetett objektivitás fegyelmezett sorain át-áttör egy-egy szó, mondat, ami mindennél világosabban mutatja állásfoglalását a Tanácsköztársaság mellett, amely nemcsak a radikális orvosnak jelenti 19920-ban „Magyarország egészségügyi újjászervezését", de évtizedek távlatából számunkra is. Egy másik ilyen „vád" az volt ellene, hogy tisztviselőit politikai szempontból minősítette és közvetve, vagy közvetlenül üldözte. Tény az, hogy egy-két régi tisztviselőt a vezető állások betöltésekor mellőzött. Régi, reakciós emberekről volt szó, akik a munkát és Madzsar szociálhigiénés elveit akadályozták, egészségpolitikáját kezdettől kezdve ellenezték és hangulatot szítottak vele szemben. Hódosy Gedeon pl. a Népbiztosságon megbújt reakció egyik vezető alakja, egész